Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Sarkadiné Hárs Éva: Zsolnay Vilmos a festő

ZSOLNAY VILMOS, A FESTŐ (LXV—LXXX. t.) Százharminc esztendeje született a magyar kerámiaművesség úttörő mestere, a világhírűvé vált pécsi kerámiagyár alapítója, Zsolnay Vil­mos. Kitűnő művészi ízlése, kifogyhatatlan al­kotóvágya és szorgalma nevének nemcsak hazai, de világviszonylatban is elismerést szerzett. A díszedények pompás gazdagsága, az eozinmáz színjátszó ragyogása bámulatba ejti ma is a szak­értőt és a laikus szemlélőt. Zsolnay Vilmos örökké kutató, újat kereső egyénisége, kiváló művészi készsége révén gyárának készítménye i oly imagas művészi szintet értek el, hogy általuk a magyar kerámia hírneve európai viszonylat­ban is a legjobbak közé emelkedett. Csak kevesen tudják, hogy a kerámiaműves­ség ez elismert mestere néhány igen szép, mű­vészi kivitelben elsőrangú olajfestménnyel is gazdagította a magyar művészetet. Hajlama, képességei, a festészet felé vonzot­ták. Ifjú korában minden vágya volt, hogy ez­írányban művelődjék s hogy élethivatásának a festészetet választhassa. A magyar művészetnek ekkor már oly neves képviselői voltak, mint id. Marko Károly, Brocky Károly és Barabás Miklós. Csakhogy a művész sorsa még igen nehéz volt. A tehetős nemesek és főurak — mégha ha­zafias és nemzetvédő érzelműek voltak is —, a magyar művészek felkarolására nem igen gondol­tak. Ezért kényszerült Markó is, Brocky is ha­marosan külföldre, míg Barabás Miklósnak — aki itthon maradt — kemény harcot kellett vív­nia az elismertetésért. Zsolnay Vilmos édesatyja, aki jól látta a kora­beli magyar művészélet nehézségeit, a megnem­értést, a lekicsinylést a hazai művészet képvise­lőivel szemben, azt kívánta, hogy fia ennél reá­lisabb, a tisztes polgári lét számára gyümölcsö­zőbb pályát válasszon. Ezért a bécsi politechni­kumba küldte, ahol a kereskedelmi szakmában szerzett jártasságot és képesítést. Tanulmányai befejeztével visszatért Pécsre és itt atyja áru­házában dolgozott. 1 A művészi eszmék, vágyak tehát elég messze kerültek. A festegetésre már csak vasárnap, vagy a délutáni órákban jutott ideje, így számára az mindvégig csak szórakoztató kedvtelés maradt. Kiváló (művészi képességei később a kerámia­dísztárgyak csodálatos színeiben, formáiban él­tek tovább. Amikor Ignác bátyjától a kis kerá­miaüzem vezetését átvette, már magas művészi célok lebegtek szeme előtt. Mindaz a művészi ambíció, amely képességeit korábban a festészet felé vonzotta, most a kerámiaművesség művé­szetté csiszolására ösztönözte. A piktúrával azonban nem szakított véglege­sen. Sajnos, műveit évszámmal, kézjegyével nem látta el, így csak Mattyasovszkyné, Zsolnay Te­réz feljegyzéseire hivatkozva 2 állapíthatjuk meg, hogy első munkáit még csaknem gyermekfejjel, tizenöt-tizenhat éves korában készítette. Nincs tudomásunk arról, hogy valaha is bárkitől rend­szeresen tanult volna festeni. Leánya, Teréz, megemlékezik a nagy apai házban járt vándor­festőről, akitől atyja kedvet kaphatott a mester­ség művelésére. Ifjú korában szoros barátságot tartott Weber Xavér Ferenccel, ki Pécsről indult el iművészi pályáján, hogy később a müncheni akadémia megbecsült tanára legyen. E barátság azonban még a müncheni tanulmányi évek előtt fűzte össze a két művészlelkű fiatalembert, így ez időben Zsolnay Vilmos Weber Xavértői még nem tanulhatott festészetet. Bár kapcsolatuk ké­sőbb sem szakadt meg, művészi szempontból ez 1 Ez a kereskedés a város főterén, a mai Szé­chenyi téren állott; a ház ma is megvan. Kossuth Lajos u.-i oldalán most is jól olvasható az egykori áruházat jelző „Bazár" felirat. Az üzletben minden­féle játékárut, divatcikket, bútorokat, hangszereket, szövetárut, stb. árusítottak. 2 Mattyasovszkyné Zsolnay Teréz: A Zsolnay gyár története. Kézirat. M. Zsolnay Margit tulajdo­nában.

Next

/
Thumbnails
Contents