Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Füzes Endre: A duda (gájda) készítése Mohácson

A DUDA KESZI' Ezért a kifaragásnál nagyon vigyázott, közbeközbe többször is kipróbálta, hangolta a pipát, Ha megfelelt és szépen adta a hangot, véglegesen összeerősítette iratkapocs-formára meghajlított drótdarabokkal (9. kép). A pipa hasára bőrből összevarrt gyűrűt húzott, mely össze is tartotta és díszítette is. A nyakát széles, simára esztergált cingyűrűvel fogta össze. A duda tartozéka a bőgő is (10. kép), amely négy egymásba illeszthető részből áll: felső része (nasak), kis részlet (imaliclan), középső részlet (srednjijclan) és a vége (gornjiclan). Összecsavart állapotban hosszú rudat alkot. Lehet bodzafából, szilvafából, kajszifából is. A legjobb juharfából; Jancsics János is abból szokta készíteni. Minél keményebb a fa, annál jobb. Mindegyik részt előbb leesztergályozta, aztán kifúrta. Kiégetni nem kellett. A bőgő részeit faragásokkal és cinkbetétekkel díszítette (11. kép). A cinbetétes díszeket úgy készítette, hogy kifaragta a fán s mintát, körülvette pléhlemezzel, abba öntötte a megolvasztott cint, így nem folyt ki. Megkeményedés után körülesztergályozta simára. — Azután a kis részletbe (maliclan) behelyezte a bőgősípot (4. kép), amelyet bodzafából készített. Jóval nagyobb és vastagabb szokott lenini, mint a dallamsíp, 13—15 cm hosszú és 10—15 mim vastag az átlagos mérete. A bőgősípnak a duda alaphangját kell 'megszólaltatni, rezgő, zengő formában, csakhogy egy oktávval mélyebben. Ezt is össze kell hangolni a billegető sípjaival, de ezt már csak akkor csinálta meg, ha már a bőr is rajta volt. A bőr lehet kutyabőr, őzbőr és kecskebőr is. Jancsics János kutyabőrből csinálta, mert az jóval tovább tart mint a többi, csak a szagát kell megszokni. Az utóbbi időben már neim maga készítette ki a bőrt, hanem vette egy sízegény embertől; fiatal korában azonban mindig maga csinálta. A kutyát vagy vette vagy fogta valahol. A bőrét egészben kellett lenyúzni, mert csak úgy volt alkalmas dudabőrnek. A nyers bőrt hamuból és mészből kevert pácba tette és ha erős volt a pác, egy nap alatt leszedte a szőrét. Ledörgölte, lecsupálta alaposan, majd szódás, szappanos vízben többször kimosta. Akkor volt tiszta, ha jellegzetes szagát már nem lehetett érezni. Kitömte szalmával megfelelő formára és mikor megszáradt, be lehetett kötni a gájdát. Előbb azonban még el kellett készíteni a billegető fejét és a fújókát. A billegető feje (nasak) fából készült henger, amelyre a bőr nyaka részét kötik, összeszűkülő végébe pedig a billegető felső végét csavarják (12. kép). Ezt is keményfából esztergályozta Jancsics MOHÁCSON 183 9. kép. Pipa összeerősítése 10. kép. Bőgő 12. kép. Billegető feje és metszete János, a belsejét pedig görbe késsel vájta ki. A felületére, a két végéhez közel, két kört vésett be, ahová a bőrt szokta zsineggel beszorítani, nehogy engedje a levegőt,