Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

17Ô KODOLÁNYIJÁNOS 26. kép. Hordógurító korcsola érintkezik a levegővel. Azért kénezik ki a hordót, hogy a bor fényesebb legyen és tovább tartson. Minél többször fejtik, annál jobb. A bor határozza meg, mikor kell másodszor fejteni. A fejtésre azért van szükség, mert a bor „mindent letisztít a fenekére, a tiszta bor fölül marad, alul pedig a söprű". A söprűről kell lefejteni. Nem szabad sokáig rajtahagyni, mert utóbb megérzik a söprűszsg a boron. Az üres és száraz hordót lia vonta jó kénezni, világosodik, tisztul tőle a bor, nem lustul, nem úszósodik. Ha csöppentenek bele egy csöppet a héberről, tottyan, szinte úszik, arra mondják, hogy úszós. Akkor már változik a bor, már nem egészséges. Erősen nem szabad kénezni, mert a bor magába veszi és a fej megfájdul tőle, mikor isszák. Akinek több bora van, összeönti a söprűt, az mégegyszer letisztul és iható lesz. Ez a szalvejn. Egy negyed kénlap elég egy hordóra. Bent a hordóban égetik el. Mikor elégett, ledugaszolják, a füst a hordóban marad. Márciusban föltétlenül újra meg kell fejteni, mert ahogy a szőlő megindul, megindul a bor is, forrni kezd újra. Art neki, ha mégegyszer megforr. Ha a hordót nem ütik csapra, héberrel szívjak ki a bort belőle. Tökből is készítenek hébert. Akad kétliteres is. Ügy készítik, hogy mikor a tök a pince padlásán kiszáradt, kirázzák belőle a magot és a forró bor közé teszik a kádba,, hogy ßzep piros legyen a törkölytől. A bort elsősorban nem eladásra termelik, hanem fogyasztásra. Akinek azonban annyi terem, hogy meghaladja a saját szükségletét, el is ad belőle. Már régebben is pénzeltek belőle. 12—13 krajcár volt egy liter ára a pincénél. A háború előtt a kocsmárosok vették ímeg az eladó bort. Arra törekedtek, hogy minél jobbat tudjanak szerezni. Szállításkor a hordót föl kell tenni a kocsira. Erre a célra korcsolát használnak. Fából készült ez az eszköz. Két, egymással párhuzamosan, 50—60 cm-re egymástól, összeerősített gerenda, egyik vége a földre lapul, a másik pedig két lábon áll, hogy magasabb legyen. 2—3 méter a hosszúsága,, tehát meneteles lejtő a rakodáshoz. (26. kép.) Szállításkor a korcsolát a kocsi végéhez állítják s rajta gurítják föl a hordót a kocsira. Használható a hordó leemelésére is. Mikor nincs használatban, a pince előtt van a helye. Cserkúton hasonló módon kezelik a bort. A törkölyből munkásbort csinálnak. Préselés után a törkölyt visszarakják a kádba, szétmorzsolják, aztán annyi vizet öntenek hozzá, amennyi bort akarnak. Megvárják, míg megforr, aztán szűrik, préselik, éppen úgy, mintha szőlő lenne. Különösen otellóból szeretnek munkásbort készíteni. Nyáron isszák, nagy munkák idején. Ujabban cukrot is tesznek bele, bár észre lehet venni, hogy csinált bor. De ezt nem tartják igazi bornak, régen nem itta volna meg senki. A törkölyből pálinkát szoktak főzni. A háború előtt Cserdiben is volt pálinkafőző, most azonban Bükkösdre kell menni. Préselés után a törkölyt hordóba teszik, jó szorosan belenyomkodják. Végül betakarják szőlőlevéllel, földdel és még be is tapasztják, hogy ne párologjon, levegő-