Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

172 KODOLÁNYI JÁNOS kaparják a földet, odatesziik a trágyát és akkor mindjárt be is terítik, ráhúzzák a földet. Kocsin hordják ki a trágyát a szőlőbe, ahol megfelelő út van, beállnak s a sorok közé dobálják le, ahol azonban nincs út, az egészet egy helyen dobják le és két ember trágyahordó saroglán hordja be. A sarogla (16. rajz.) két egymással párhuzamos rúdból áll, ezek ívben hajolnak; egy-egy léc köti össze őket A lécek közét ívben hajló deszkák takarják be. Ezekre a deszkákra lehet rárakni a terhet, azután elől-hátul egy-egy ember megfogja a rudak végét és a helyére viszi. Л szüret Mikor a szőlő kezd érni, őrizni szokták, különösen, mióta nincs hegypásztor. Arra az időre a vidékiek is fölmennek a hegybe. Akik a faluban laknak, nincsenek ott egész éjjel. Mikor gondolja, hogy mennek a cigányok, gyerekek, ott van még, aztán 8—10 óra tájban hazamegy. Hajnalban megint kimegy. Összeülnek diskurálni a szomszédok s bizony előfordul, hogy míg a szőlő egyik végén beszélgetnek, a másik végén meglopják őket. Ha száraz az időjárás, előbb érik a szőlő, ha nedves, később és nem is olyan jó. A levelekről, a csutkáról és а magról tudják megállapítani^ hogy érett-e. Mikor a levél kezd pirosodni, a szőlő is kezd érni. A csutkája már szárad, mikor érett, a magja piros, a fehér szőlőé pedig sárga, a szőlőszem héja kivilágosodik, átlátszóvá válik. A róka és a borz jár olyankor, meg a darazsak és a méhek is lepik. 17. rajz. Kád A szüretre gondosan föl kell készülni, előtte minden edényt ki kell mosni és kiforrázni tisztára, a hordókat is. Ezek között a legnagyobb a kád. (17. rajz.) Szélesfenekű és a fenekénél keskenyebb átmérőjű szájú hordó, az alsó részén dugóval, illetve csappal. Gerendákon, vagy köveken áll a pincében. Néhol több is van, kisebb, nagyobb, s használat után kitisztítva oldalára fordítják, nagyság szerint egymásba teszik s úgy teszik el a következő szüretig. Leginkább olyanok alkalmazzák ezt a módszert, akiknek a pincében kevesebb a helyük. Ha az idő, a sok használat következtében elkopik, elkorhad az alsó széle, a csínja nem tudja már megtartani a fenekét, megfordítják, a szélesebb fele kerül fölülre s a másik felét fenekelik be. Szükség van több sajtárra is. Ezek kerek, alacsony, kétfülű faedények, mintegy 20—25 liter fér beléjük. A kád, vagy a prés alá kerülő kármentő kerek, alacsony faedény. Készítik hosszúkásra is, s azoknak a dongái a végeken magasabbak, imint középen. A must és a bor töltésére tőteklő szolgál. Ráteszik a hordó szájára s egyszerre 10—15 litert is beleönthetnek anélkül, hogy várni kéne, míg lecsurog. A szüret ideje általában október, akinek azonban oportója is van, már szeptemberben is szüretel. Jó időt igyekeznek kiválasztani, lehetőleg száraz időt. Hogy a munkát hamarabb elvégezzék, ha nagy a szőlő, a családtagokon kívül segítséget is szoktak hívni. Rokonok, jóbarátok, szomszédok segítenek egymásnak. Hívnak olyan segítséget is, akinek nincs szőlője. Enni adnak neki, a szüret végén megrakják a kosarát szőlővel, kap egy kis mustot kóstolóba, aztán „köszönöm szépen". Bért nem kap a munkájáért. A imost használt gyári prések előtt fából faragott satókat használtak. Mondják az öregek, hogy a szőlő levét taposással is nyomták. A leszedett szőlőt zsákba tették, a zsákot a kádba helyezték és tiszta lábbal kitaposták. Ahogy taposták, a leve a nyitott csapon folyt a kármentőbe. Ezt már nem látták, az öregek is hallomásrból emlékeznek rá. A legtöbb faprést Sumonyban készítették. Csináltak másfelé is, de a cserdiek ott szokták készíttetni, faragó emberekkel. (18. rajz.) A sató alapja a hatalmas tönkből kifaragott, lapos teknő, ebbe a két végén beleilleszkedik a függőleges állvány, a két állványt pedig a teknővel párhuzamosan összeköti az állványok végén lyukban forgatható csavartartó állvány. A teknőn körben vájat van, abba függőlegesen keskeny deszkák illenek s ha mind benne van, elkeríti azt a teret, ahová a szőlőt préselésre öntik. A deszkákkal határolt részbe vastag, vaskarikákkal emelhető deszkalap, a pap illik, ez nyomja le a szőlőt. A papot fölülről facsavar szorítja le. A csavar imenetét a csavartartó állványba vágták. Többnyire két csavar van a préseken, kétrokkásak, vannak azonban egyrokkásák és akadtak háromrokkásák is. A prés állványát és csavartartóját olykor vésett és festett mértani elemek díszítik, az évszámot a csavartartó állvány