Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

À MËCSEK PARASZTI SZŐLŐGAZDÁLKODÁSA 161 zán száraz pincék nincsenek, a szellőztetés elle­nére sem. A pincében van a helye a hordóknak és az edént/eknek. A hordók ászokfán. állnak. Tégla, vagy kő van a földön, arra egy-egy egymással párhuzamos tölgyfagerendát fektetnek s a ge­rendákra helyezik a hordókat. Az ászokfák tá­volságát úgy szabályozzák, amekkora hordó ke­rül rájuk. A hordók a végükkel kifelé állnak, mégpedig a hordó feneke van a falánál, a csa­polható vége pedig a luk közepe felé. Jobbról is, balról is fa ékeket, vagy tégladarabokat szorí­tanak a hordó alá, hogy mozdulatlanul álljon. 6. rajz. Tőteklő 7. rajz. Sajtár Legtöbb helyen lent a lukban tartják a kár­mentőt (5. rajz) és a tőteklőt (6. rajz), valamint a sajtárt (7. rajz). A kármentő kerek, vagy hosz­szúkás, alacsony faedény, szüretkor a prés alá, vagy a kád csapja alá használják. A tőteklő ki­folyós faedény, a hordó töltésére, alján két tá­masztó van, mely ráillik a hordó oldalára, kifo­lyója a fenekéből nyúlik ki s belelóg a hordó nyí­lásába. A sajtár két fogóval készített kerek fa­edény, töltögetésre szolgál. Ezeket az edényeket azért tartják a lukban, hogy ki ne száradjanak. Találni a lukban kalapácsot is, a hordódugó meglazítására, vagy bekalapálására. Vagy lent, vagy a bejárat melletti falrészen szögön lóg a bor szívására való héber, ma már általában üveg­ből, régebben azonban tökből. (8. rajz.) 8. rajz. Héber A pince berendezésére öregebb, az otthoni használatból már kikopott bútort szoktak föl­vinni a hegyre, öreg, valamikor festett ágyak és fogasok láthatók és öreg asztalok, székek. A pincében használják a régi faragott sótartókat is. A pince 'mellett a szabadban többhelyütt asz­talt helyeztek el. Ezeknek a lapja többnyire hasz­nálatból kiszorult malomkő,, tuskór a helyezve, van azonban egy fából készített is. (15. kép.) En­nek a lapját hatalmas átmérőjű fa törzséből fű­részelték ki, igen vastag szeletként, s az így lét­rejött asztallapot földbeásott alacsony oszlopn erősítették. Ha a környező szőlőhegyek pincéit megvizs­gáljuk, találunk hasonlóságokat a cserdi pincék­kel, de találunk lényeges eltéréseket is, különö­sen, ha Pécs felé közeledünk. A heleûfai hegy pincéinek nagy része a hegy nyugati, szakadékos partján épült. Nagykiterjedésű szőlők között az egész tetőn nem lehet pincét látni. A part előtt keskeny út húzódik végig, onnan kocsiút és kes­keny, sokszor meredek gyalogutak vezetnek a szőlők és a község felé. A partoldalon található pincék a cserdiekhez hasonlóan földbe ásott lyukpincék, készítőik a meredek földbe vájták őket. A pincelyukhoz csatlakozó présházak a И J. P. Múzeum

Next

/
Thumbnails
Contents