Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Holub József: Pécs város pecsétei

PÉCS VÁROS PECSÉTJEI 141 ártatlanságuk mellett nyilatkozik s elmondja, hogy a szpáhi a szolgáival együtt akkor a falujában volt, s csak az említett inas és a dervis rab tartózkodtak a házban. Köztudomású, írták, hogy a szpáhi szomszédságában lakó Zülfikár bégnek a szolgái voltak a tettesek, két pribék, vagyis a törökökhöz állt keresztény, akik urukat is kirabolták s a szpáhi házát is ki akarták rabolni; minthogy azonban a belső házba vagyis szobába nem tudtak bejutni, dühükben a külső szobákban alvókra támadtak s őket össze-visszaszabdalva meggyilkolták. Zülfikár holmiai megkerültek, mert azokat a megszökött rab asszonyokat, akiknél a rablott dolgok voltak, sikerült elfogni. A szpáhi, akinek nevét a levél nem említi, a pécsi várőrség egyik lovaskatonája volt; bálványinak azért mondták, 'mert Bálvány, Bálványos falu volt a zsold fejében élvezett javadalombirtoka. Az 1542-i adólajstrom Székkel és Mániáivá val együtt említi, tehát a Pécstől északnyugatra fekvő mai Bánosnak felel meg. A levelet a város Rátky Menyhértnek írta Egerszegre. Rátkyt jól ismerjük; zalamegyei volt ez a vitéz katona, aki a XVI. század utolsó évtizedében mint Kiskomárom parancsnoika, majd mint lovaskapitány igen kitüntette magát a végeken. 1622-ben az egerszegi őrség kapitánya, de ez lehetett 'már 1605-ben is.

20 Hogy azonban miért írt neki a város a gyanúba fogott szpáhi érdekében, nem tudjuk. Abból a körülményből, hogy a levél a Batthyány-osalád körmendi levéltárában maradt meg, azt következtethetjük, hogy valamiféle katonai vonatkozása volt az esetnek, s azért küldte el Rátky a város levelét Batthyány Ferenc országos kapitánynak. peniglen, minthogy egyéb bosszút nem tehettek, be nem mehetvén a házban, úgy vagdalták szegényöket agyon az ágyban. Erre peniglen bizonyságok vagyunk kicsinytül fogva nagyig mind az egész váras. Ezt peniglen nyilván elhigyje Uraságod, mert ebben semmi álnokság nincsen, se azt ne vélje Uraságod, hogy barátságáért vagy egy varasban lakásunkért írunk mellette, hanem igazsága mellett, minek bizonyságára küldjük Uraságodnak varasunk pöcsétös levelét. Isten éltesse Uraságodat, adjon egészséget minden hozzátartozókkal egyetemben Uraságodnak. Én pécsi főbíró Korsós P. H. István az több tisztösSigillum civitatis nostre ségbeli polgártársaival Quinque ecclesiensis. egyetemben Uraságodnak szolgál. 20 Rátky Menyhértre lásd: Istvánffy i. m., XXVII, 594; XXXIV, 829 és Zala megye jegyzőkönyveit. Bennünket azonban azért érdekel most közelebbről ez a levél, mert a város „pöcsétös levelét" küldte el Rátkynak, s így Pécs városának második pecsétjét őrizte meg számunkra. A 34 mm átmérőjű pecsét a levél aljára van papírfelzettel rányomva. A pecsétkép erősen barokk stilizálású pajzsban foglal helyet, ami megfelel korának, s ép a pajzs alakja miatt vehetjük valószínűnek, hogy nem sokkal a XVI. század dereka után készült. A pecsétkép a várat ábrázolja, de már nem csupán jelképesen, mint az első pecsét, hanem távlati képét adja délről nézve. A belső várba bizonyára csak törököknek volt szabad belépniök, s így a készítője azt a képet igyekezett visszaadni, amelyet a várkaputól délre állva kívülről láthatott. Ez tehát a pécsi belső vár legrégibb hiteles ábrázolása. A pajzs alsó harmadát ormos várfal foglalja el, melynek közepén nyitott kapu, ennek felső részén pedig három függőleges és két vízszintes rúdból készült rács látható. Ami már most a pecsétkép többi részét illeti, ennek a magyarázatánál már nehezebb helyzetben vagyunk, mert a pecsét vésője nem sok ügyességet árult el, s a kép, amelyet adott, igen zavaros. A várkapu fölött háromszög látható; ezt az első pillanatban a kaputorony tetejének gondolhatnók, ha azonban jobban megnézzük, rájövünk, hogy nem lehet az. Előiször is ferdén áll a kapura, továbbá a fal ormai ím Ö g ö 11 van, mert ezeknek a sorát nem szakítja meg. De kétségtelen az is, hogyha a véső tornyot akart volna ábrázolni, nem egyszerű háromszöget vésett volna a pecsétre. Ebben a háromszögben fönt kis kerek ablak, a közepe táján pedig az A és ö betűk láthatók. Más megfejtést kell tehát keresnünk. Nézzük meg azonban előbb azokat a részleteket a képen, amelyeket biztosan meghatározhatunk. A pajzs felső részében a háttérben tornyokat látunk. Ezek a székesegyház tornyai, amelyeket a pecsétmetsző a távlatnak megfelelően kicsiknek ábrázolt. Az elhelyezésük már kevésbé sikerült. Az első, a délnyugati teljes egészében látható, mert lenyúlik az ormos várfalig, a többiből azonban csak a tetőt és a toronyfal egy részét láthatjuk. Minthogy mindegyik csúcsa kis gömbben végződik, valószínű, hogy a törökök hamarosan levették a tornyokról a keresztet, s csak az alattuk levő kis gömbök maradtak meg. A többi torony közül kettő középen foglal helyet,, s ha őket az északnyugatinak és az északkeletinek vesszük, az a kérdés, hol a negyedik? Kereshetnők a pajzs szélén erősen jobbra dűlő, szintén gömbben végződő háromszögben, viszont .ebben az esetben nem értjük, miért van annyira elrajzolva, hiszen a rendelkezésre álló