Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Holub József: Pécs város pecsétei

ш fïoLUË JÓZSEF tér lehetővé tette volna a helyesebb ábrázolását is. Más templom tornyát sem kereshetjük a várnak ebben a részében, ímert a Ker. S2ent Jánosról elnevezett társas káptalan temploma a székesegyháztól nyugatra épült.

21 Említettük, hogy a kapu fölött, a fal-ormok mögött kissé balra dűlő háromszög látható, amelyet több okból nem vehetünk a kapu tornyának. A folytatása jobb felé magas tető, amely a pajzs széléig nyúlik, s az északi végén jobbra dűlő, a csúcsán gömbben végződő kis torony van. A székesegyház teteje, amire az első pillanatban gondolhatnánk, nem lehet, mert, bármennyire ügyetlen volt is a pecsét készítője, annyira gyakorlatlan nem lehetett, hogy a négy tornyot enynyire össze-vissza helyezze el. Ezért inkább azt hisszük, hogy annak a renaissance-épületnek a teteje volt, amelyet Szatmári György püspök (1505—1521) építtetett, s amely Oláh Miklós szerint Pécsnek kiváló nevezetessége volt.

22 A délkeleti toronyhoz csatlakozva majd a várfalig húzódott délfelé, s az 1754-ből való pontos alaprajzi felvétel nem mint romokat, hanem mint részben 'még meglevő falakat jelzi ez épület párhuzamosan futó nyugati és keleti falának maradványait.

23 Aki a belső várat kívülről nézte, jól láthatta tetőzetét, déli oromzat-mezejét a kis padlásablakokkal és a rajta levő két betűt. A pajzs fölött itt is, mint az első pecséten keresztbe tett kulcsok láthatók, párosan, s ebből azt következtethetjük, hogy a pecsétvéső ismerte az első pecsétet. Sajnos, a fennmaradt pecsét e része eléggé elmosódott, s nem tudjuk megállapítani, volt-e ott még más ábrázolás is. A pajzsot szalag veszi körül; ez azonban nem alkot zárt kört, mert mindkét vége fönt, körülbelül a pajzs magasságában hullámosan vissza van hajtva. A szalagon a pecsét körirata olvasható: SIGILLUM CIVITATIS QUINQUE ECCLESIENSIS. A szalag és a pajzs széle közt levő üres teret a véső arabeszkekkel töltötte ki. Csak ezt az egy lenyomatát ismerjük eddig, de valószínűnek vehetjük, hogy ezt a pecsétet használta a város egészen a török uralom alól történt felszabadításáig, 1686-ig, hacsak 1664ben, amikor Zrínyi és Hohenlohe hadai bevették és felgyújtották a várost, el nem veszett. A török kiűzése után jó pár év kellett, amíg a megmaradt kisszámú lakosság elpusztult otthonát rendbe hozta s a romokkal borított telkekre települőkkel megszaporodva a város életét legalább nagyjából a rendes mederbe terelhette. Hogy ez 1691-re már megtörtént, az a bizonysága, hogy ekkor a város új pecsétet készíttetett. (3. kép). Vecchi Gábor gróf, a város katonai 3. kép. A város 1691-ben készült pecsétje parancsnoka 1689-ben kidolgoztatott egy városszervezeti szabályzatot, s ezt a város bírája és az esküdtek aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették és fogadták el; ekkor tehát még nem volt a városnak pecsétje. Ugyancsak Vecchi rendelkezése alapján 1691-től kezdve két, egy magyar és egy német bírája volt a városnak, s talán ezzel hozható kapcsolatban az új pecsét elkészíttetése.

21 Abban a szabályzatban, amelyet Nagy László kamarai jószágkormányzó adott a városnak 1693ban, szó van a pecsétjéről is,

25 de, úgy látszik, csak általánosságban, mert ezt az 1691-ben vésetett pecsétet használta a város a XVII. század végén és a XVIII. század legelején is. 21 Pataki Vidor-Gosztonyi Gyula, Pécs legrégibb hiteles ábrázolása: Sorsunk, 1941, 413—421. 22 „Haec tam templo cathedrali Divi Petri quam aedificiis per Georgium Zathmarum

... eius loci tunc episcopum magno arcis décore extructis inclytum est" (Bél, A., Adparatus ad históriám Hungáriáé. Posonii, 1735—1746, 16). 23 „Rudera antiqua, quae in altum prostant". 24 Babies András, A kamarai igazgatás Pécs városában 1686—1703. Pécs, 1937, 46, 50, 72. — Képét közölte ugyanő értekezése címlapján a pécsi káptalan levéltárának 1704. januárjában kelt iratáról (Fasc. XLVI, n° 24). Fennmaradt a városi levéltárban a városnak egy 1696-ban kelt kiadványán is, de elég rossz lenyomaton (Dr. Vörös Márton áll. levéltárvezető szíves közlése). 25 Hodinka Antal, Adalékok Pécs város történetéhez 1686-tól 1701-ig, Pécs, 1942, 29.