Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Sarkadiné Hárs Éva: Gondolatok Martyn Ferenc művészetéről

16 S. HÁRS ÉVA kapott, Rippl-Rónai felfedte a hároméves Martyn Ferenc előtt a művészeti ábrázolás lényegét: a jellem, a karakter (meglátásának titkát. Életének ezzel az első rajzórájával voltaképpen el is dőlt pályája: mindenki tudomásul vette, hogy festő lesz, seim közvetlen családja körében, sem Rippl-éknél erről több szó nem esett — belenőtt a mesterségbe. Ott állt Rippl festőállványa mellett, évekig, évtizedekig, míg a mester dolgozott. Kimosta ecseteit, előkészítette a pasztellt: inas volt a szó középkori érteiméiben. Ezzel természetesen az is velejárt, hogy környezetében megismerkedhetett korának legkitűnőbb embereivel. Rippl-Rónai barátai között ott volt a „Nyugat" íróköre: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, de nem hiányoztak a kor (művészeti vezetői sem: Szinyei, Kernstok, Fényes, Csők, Vaszary. A műtereim dohányzóasztalán ott voltak azok a francia és német művészeti folyóiratok, amelyek az új törekvéseket, az új művészi koncepciókat mutatták be. Ugyanakkor a mester könyvtárából megismerkedett az elmúlt idők 'művészetének legnagyobbjaival. A komoly, elmélyült gondolkodású fiút Rippl munkatársának tekintette, akivel esti sétáin a kaposvári parkban fontos művészeti problémáikat vitatott meg. így Martyn Ferenc művészi szemlélete, látásmódja már korán, gyermekkorában kialakult. Természetesen ezidőben még erősen mesteréhez kapcsolódott, a körülötte levő valóságot s a képalkotást az ő szemével látta. — Ez nem is lehetett másként egy olyan hatalmas egyéniség oldalán, mint amilyen RipplRónai volt. Néhány szűkreszabottt (mondattal azonban a tanítvány mindig megkapta a kellő útbiagazítást ahhoz, hogy saját, egyéni látásmódjára, kifejezési eszközére rátaláljon. — így történt ez akkor is, amikor a fiatal művész először próbálkozott az olajfestéssel.

2 A pasztell ismerete után most már egyre inkább érdekelte a festészeti technika elsajátítása. Egy alkalommal, amikor Rippl-Rónai elutazott otthonról és rábízta a házat, elhatározta, hogy hazatérő mesterét kész festménnyel lepi meg. Elővett egy kartont s nem csekély izgalmak közepette elkezdett festeni. E mesterséget megtanulni — akkor szörnyű nehéz feladatnak vélte. A mű, amely a park egyik részletét ábrázolta — elkészült és egészen olyan volt, mint egy Rippl-kép. A renaissance nagymesterek bármelyike minden bizonnyal kitüntető elismerésben részesítette volna tanítványát, ha a mesteri műhöz ily közel tud kerülni. Ám RipplRónai másként látta a művészi mondanivaló mester és tanítvány közötti összefüggését. — És itt hadd idézzük Martyn Ferenc visszaemlékezését: „Amikor Rippl hazaérkezett, (megmutattam neki a képeit. Rippl kevésbeszédű ember Volt. Különösen, ha számára nehéznek tűnő gondolatok előtt állt, elhalkult a hangja, keresgélte a szavakat és szinte csak magának beszélt. — Máskor komoly kérdések elől tréfával tért ki. — Nézi a „festményt" (ami sajnos nincs már meg) és azt mondja: „ ... hát ez így nem lesz jó, mindenki fessen a maga módján!" E néhány szó elegendő volt ahhoz, hogy a mester felébressze tanítványában a művész számára oly rendkívül fontos 'problémát: mit és hogyan?! Ez a kérdés Martyn Ferencet azóta is, ma is foglalkoztatja. Mit? — A természet előttünk lévő végtelen nagyságát a maga kézzelfogható valóságaiban és ezernyi megfoghatatlan, rejtelmes titkával? Hogyan fejezze ki művészi mondanivalóját, hogy önnön szemléletét, festői koncepcióját örökítse meg úgy, hogy a nagy elődök művészi 2 Tíz egynéhány éves lehetett ezidőtájt. Addig ugyanis főleg pasztellal dolgozott.