Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Sarkadiné Hárs Éva: Gondolatok Martyn Ferenc művészetéről

GONDOLATOK MARTYN FERENC MŰVÉSZETÉRŐL 17 -eredményein, tapasztalatain okulva, mégis a sajátját, egészen önmagát adja? E nagy kérdésekre keresett feleletet a fiatal művész itthon, RipplTiónai házában, de tanulmányai és utazásai során később is, idegen földön. A második világháborút megelőző éveikben igen sokat utazott s ezek az utazások jelentették ismeretszerzéseinek egyik főforrását. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát látogatta,

3 miközben katonai szolgálatra hívták be. Előbb az olasz harctérre, majd Bécsbe került. Rippl-Rónai ajánlólevelével az ottani főiskola esti kurzusára iratkozott 'be s amikor szolgálati ideje engedte, bejárt az előadásokra. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított azonban azoknak a kis kiállításoknak, amelyeket az akkori haladó osztrák festők egy-egy kisebb galériáiban rendeztek. így ismerkedett meg Oskar Kokoschka-nval, az expresszionizmus legjelentősebb osztrák képviselőjével. Martyn Ferenc nagy érdeklődéssel szemlélte az ausztriai művészetet. Izgalmasnak, szépnek találta, azonban a vele való kapcsolat mégis csak tanulságot jelenítő szemlélődés maradt részére, mint ahogy mindvégig mentes maradt a hűvös északi embereik gondolkodásmódját tükröző német expresszionizmus hatásától is, noha utazásai során többízben megfordult Németországban. Ebben az időben működött a weimari, majd később a dessaui „Bauhaus", amely maga köré gyűjtötte korának kísérletező, újat kereső fiataljait. Ez a stílusirányzat — amely lényegében ugyanazokat a művészeti problémákat vetette fel, mint amelyek Martyn Ferencet foglalkoztatták — egyéniségének, művészi mondanivalójának kifejezésére mégsem volt megfelelő. A Rippl házában, Rippl-Rónai iskolájában nevelődött, rendkívül érzékenyen, tiszta logikával gondolkodó és ábrázoló művész inkább a francia piktúra megértésére hajlott. Tizenöt esztendeig, 19254Ő1 1940-ig élt Párizsban. E csodálatos város lüktető forgatagában bontakozott ki Martyn Ferenc művészete. Itt keltek szárnyra aztík a merészen új törekvések, melyek a húszas évek művészeit -és művészetpolitikusait európaszerte lázba hozták. A naturalizmus és impresszionizmus hosszú uralma után tért hódított a természeti ábrázolástól eltérő, a képzelet megfogalmazásainak tág teret nyújtó, elvont művészet. A festők és szobrászok a különböző „Salon"-okba tömörültek, ahol szakemberek bevonásával állandó heves viták folytak fontos művészeti problémák tisztázásáért. A művészetelméleti viták mellett Martyn Ferenc ugyanakkor nagy Jelentőséget tulajdonított a gondos, pontos műhelymunka elsajátításának. Erre kitűnő alkalmat adtak a különböző műterem-összejövetelek,.ahol a műhely munkáját esetenkmt megtárgyalták. Azonban az egész párizsi atmoszféra magában hordozta az elmélyült munka, az alkotás lehetőségét. Martyn Ferenc magába szívta Párizs történelmi levegőjét, de ezen túlmenően bejárta egész Franciaországot. Középkori városkák, tarka népviseletbe öltözött emiberek, hangulatos természeti tájak — egy életre szóló festői élményt jelentettek. Ezzel párhuzamosan tanulmányokat folytatott az „École des BeauxArts "-ban, látogatta a párizsi akadémiákat, tagja volt az „AbstraktionOéation" képzőművészeti csoportnaík. Érdeklődésének sokrétűségére jellemző, hogy hosszú éveken át tagja volt a „Club Hispanista"-nak, meg3 A Főiskolán Réti István növendéke. •2 J. P. Múzeum