Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Füzes Endre: A kender termelése és feldolgozása Kovászszénáján és Husztóton

82 FÜZES ENDRE három húsz tizige széles vásznat szőnek. Ez azt jelenti, hogy a vászon szélességében 210 pár fonál van, mert három húsz = 3X60 = 180+tizige (húsz fele) = 30 = 210, Ennyi pár fonalat kell felvetni egy sorra a rámára. (Végeredményben a három húsz tizige három és fél húszat, 210 pár fonalat jelent.) Nagyon kell vigyázni felvetés közben, hogy egy SOT fonál mindig ugyanarra a sorra kerüljön. A fonalat feszesen tekerik fel, mert a lazán feltekert szálak lelógnak és összekeverednek a többivel. Ugyanígy vigyázva veszik le a fonalat a rámáról. Kiakasztják a faszögekből a fonál végét és a ráma forgatásával egyidejűleg tekerik le. A letekeredő fonál-nyalábot láncba szedik, úgynevezett tüzoltőfonással fonják be, hogy a szálak össze ne keveredjenek, és így láncba szedve teszik el vagy tekerik fel a szövőszék fölső hengörére, a bunkóra. A láncba vett fonalat általában mindjárt tekerik, mert a legnagyobb vigyázattal eltett fonál is összekeveredik. A tekerés közvetlenül a szövés előtt kerül sorra, még nagyböjt előtt. Azt tartják ugyanis, hogy fél Tiét-ben (húshagyókedd hetében) nem szabad tekerni, mert akkor szövéskor összeragadnak a szálak. Mindig úgy igyekeznek, hogy a fonalat nagyböjt előtt feltekerjék és előbb kezdjék el a szövést. A tekerést többinek kell végezni, egyedül nem lehet. Legalább kettő kell hozzá, de van, amikor hárman-négyen csinálják. Előveszik a láncba vett fonalat, az egyik végén a ráma faszögei által alkotott hurokba, a körösztjébe jó ujjnyi vastag 70—80 cm hosszú botot dugnak, majd a vászon szélességének megfelelően elrendezik egymás mellett a szálakat. Ekkor kell kiigazítani a fonalpárokat, hogy úgy álljanak, ahogy szövéskor kell. Mikor szépen el van rendezve, egyéniként rákötözik a botra, hogy el ne csússzon Aztán a botot a rákötött fonállal együtt két hosszú gatyamadzaggal a szövőszék felső hengeréhez kötik. Van azon egy kivájt mélyedés, abba szépen belefekszik a bot. Felteszik a hengert a szövőszékre, kihúzzák a fonalat, átviszik a szobón és alul visszavezetik a szövőszék végéhez, a hengerhez. Ha hárman tekernek, egyik ereszti alul a láncba vett fonalat, a másik bent ül a szövőszékben és a szobón rendezgeti a fonalakat, hogy egyenletesen és párhuzamosan tekeredjen, a harmadik pedig forgatja a hengert és ezzel tekeri fel az elrendezett szálakat. Minden tekerés után, ahogy egyszer körbeimegy a fonál a hengeren, vékony, hosszú pálcákat tesznek be a fonál közé, hogy ne essen le a feltekert fonál széle és. hogy az egymásra tekeredő szálak össze ne ragadjanak. Ha a fonál vége a láncot eresztő kezébe ér, a ráma faszögei által alkotott hurokba botot dug, mint a fonál másik végén, úgy ereszti tovább. Ha a szobához ér, az ott ülő elrendezi rajta a szálakat és egyenként rákötözi. Majd itt a bot két végére gatyamadzagot köt, azt pedig az alsó hengörhöz erősíti. Erre a hosszú gatyamadzagra azért van szükség, hogy a fonál végét is meg tudják szőni, odaérjen a bordához. Ahogy szőnek, úgy tekeredik fel a gatyamadzag az alsó hengerre, mígnem a vászon vége is odaér a bottal együtt és akkor itt is, mint a felső hengernél, a botot a hengerbe vésett vájatba illesztik, így nem nyomja ki egyik oldalon sem a feltekeredő vásznat. A szövőszéket, szüőfát mesterember készíti, legtöbbször bognár. Ha ügyeskezű ember van a háznál, az is megfaragja, csak jó fa legyen hozzá. Általában bükkfából faragják, mivel a többi fa nagyon meggörbül, elhajol