Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Diószegi Vilmos: A bukovinai székely boszorkány kapcsolata az állatokkal

88 DIÓSZEGI VILMOS A lány semmit se szót. — A legény ott leslkődött este. A lány elhatározta» hogy a legény lesz a ló. A lány kijött, kantárt a legény fejibe vágta, az lóvá lett. A lány fölült a hátára, elhajtottak megint a vendégségibe. De a lány nem vette ki a legény fejéből a kötőféket, a kötőféket felakasztotta a kapusasba. A legény gürücölte a fejit, kijött a feje. Mikor indulni kellett viszszafelé, akkor mikor jött ki a lány, a legény a fejébe vette (vetette) a kötőféket, a lány lett a ló. A legény ímeg ráült. Hazament. A legény elment a kovácshoz: ,Keljen csak föl Jóska bácsi, a lovamnak fáj a lába, meg kell most patkolni'. Tiszta új 4 patkót veretett a kanca lábára. Hazament, a féket kivette a fejiből, hazament a lány. Beteg lett, jajgatott. Odament az apja, anyja, de csak húzta a takarót magára, hogy ő olyan ,beteg. Hogy ne nyúljanak hozzá. Jöttek a lány társai. Megmutta a takaró alatt, hogy mit csinált Jóslka. A kovácsot odáhitták, az vette le a lábáról." (Hadiikfalva). „Boszorkány asszony volt a szomszéd. Vét egy fiú. A boszorkánynak vót egy lánya s akarta volna, hogy az elvegye a lányát. S közbe hát a fiúnak az apjáék nem engedték, mert tudták, hogy az milyen asszony. No megállj, nem vetted el a lányomat, imajd kibabrálok veled. A fiatalember csak hervadott, soványodott le. Egyszer aszongya az édesanyja neki, hogy hozzon orvost. Azt mondja az orvos: ,Ém nem tudok segíteni rajtad, el kell menni csak es egy ilyen boszorkányasszonyhoz'. Azt mondja a boszorkányasszony a fiúnak: ,Te, imikor odamegyen nálatok, viszen magával egy kantárt. Mikor te aluszol, akkor a kantárt a fejedbe vetik és te lóvá változol.' Felült rája, egész éjszaka hajtotta. Reggel visszavitte a fiatalembert. Hát a fiatalembernek azt mondja a boszorkányasszony: ,Hát mikor még odamegy, balkezeddel ragadd el a féket, akaszd a nyakába.' Akkor az asszony lóvá változott. Elvitte a legközelebbi kovácshoz, megpatkótatta mind a négy lábát. Akkor felült reá, ímegjárattatta, reggelig hajtotta. Akkó hazavitte, a kapuban kihúzta a féket a fejibü, akkor asszonya változott. Az asszony bement és lefeküdt. Két kézit betette a térgye közé, befordult a falnak, hogy őt ne lássák. Azt mondja az ura neki: ,Kelj föl asszony'. — ,Nem kelek föl, beteg vagyok. Ügy fáj a kezem es, a lábam es.' Azt mondja az ura, orvost kell hozni. Az asszony nem akarta. Az ura rnéges hozatott. Odament az orvoshoz s a kézit kivette a térgye közül. Hát lássák, hogy megvan patkolva mind a két keze és mind a két lába. Akkor aztán elvitték a boszorkányasszonyt, felakasztották, tüzet tettek alája, így osztán mentve vót a fiatalember a lovaglástól". (Andrásfalva). „Éjfélkor jöttek haza a imolnárlegények és egy fehér ló ijesztgette őket. Aztán volt egy kovács a falu szélén, annak volt egy inasa. Mondta az öregebbik: hagyjátok el, többet nem fog ijesztgetni titeket. És ilyen nagy kötéllel bekerítették és megfogták a fehér lovat. És elvittek és a patkók el voltak készítve, hogy majd megvasalják. Ráverték a vasat a fehér lóra. A lovat szabadon engedték, — hazament. Asszonynak változott, lefeküdt a férje mellé. Nagyon beteg lett. A kovácsok tudták, mi baja van. S odamentek: vajon az az asszony-e? Vajon kit patkoltak meg? — Koimaasszony maga beteg? — kérdezték, mikor odamentek. Az a dunyhát húzogatta magára. Az ura is odament. Mi baja komámasszonynak? — kérdezték az urát. Az lerántotta a dunyhát: kezén lábán két-két patkó volt rajta, amit ő művelt, Akkor tudta meg az ura, milyen asszonya van. Az asszony szégyellte ezt: úgy öregedett meg, hogy nem ment ki a faluba többet". (Istensegíts). *