Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Diószegi Vilmos: A bukovinai székely boszorkány kapcsolata az állatokkal

A BUKOVINAI SZÉKELY BOSZORKÁNY 63 tálló ajtóba, hogy a boszorkány ne tudjon belemenni. Előző este kell levágni. Az olyat jobb úgy szónélkül csinálni" (Andrásfalva). Akik azonban nagyon féltették tehenüket, azok mindig tartottak az istállóban boszorkány űző szert: „Egy acskóba, vagy ha van egészen kis teknő, akkor abba ki kellett tenni kilenc cikk fokhagymát, és kilenc szem csípős szemborsot. Azt a tehén farához a plafonra szegzi, lehetőleg úgy, hogy ne is látszódjék." (Andrásfalva). Ennek egy másik változata: „Kilenc szem magyar borsot, kilenc szem döglött szenet és kilenc cikk foghagymát rongyba tesznek és hozzávarrják a kötélhez vagy a lánchoz, ami a tehén fején van." (Andrásfalva). Azonban bármennyire is igyekeztek a boszorkányt távoltartani a tehéntől, az mégis gyakran kárt tett — elvitte a tejet. A kárvallott gazda természetesen mindenfélét megpróbált, hogy a tejet valamiképpen visszaszerezze. Ezek az eljárások vagy közvetlenül vagy közvetve a tej elvivőjére, vagyis a boszorkányra irányultak. Az előbbi eljárás a boszorkány megfenyegetéséből állott, így kényszerítették az elrabolt tej visszaadáséra. Hadikfalván történt. „Zozimásné, amelyik tehénre ránézett, annak elvette a tejét. Mi is jártunk így, mondotta Forrai Jakabné. A tehén nagyon bőgött, ordított. Kérdezték: Mi van a tehenvel? — Mondták: Kijött onnan egy asszony, azóta bőg. Amikor a tehienet elengedték. A tehén visszahúzott oda a kapu elejibe és ordított be. Alikor a gazda lóháton utána ment. Bekiabált: Дófanká!hoz kötlek, meghurcollak'! Másnap visszajött a tehén teje." A legtöbb eljárásmód közvetve igyekszik hatni- a boszorkányra. Részben a tehén tejével, résziben a tehén vizeletével végzett eljárás által. A tehén tejét tüzes vassal égették és köziben verték. Meg kell fejni a tehent, akkor megtüzesítenek két vasat, lehetőleg valami lapos vasat, s azt keresztbe teszik az ajtón belül — a fele a küszöbön van — s akkor reá tőtik a tejet és ütik. Akkor oda kell menjen az az illető, aki elvitte a tejet. Ha nem tud elvinni valamit, akkor meg kell mondja, hogy ő vitte el a tejet. És akkor visszaadja, csak ne üsse tovább" (Andrásfaliva). Ennek az eljárásnak más módját is ismerik. „Anyámat tanította Szabó Jancsáné, hogy mit csináljon. Belé кеД tölteni a tejet a vályúba, a patkót megveresiítették és beletették a tejbe, az égett. A söprűt meg кеД szarozni és azt a tejet ütni kell, akkor az az asszony odament és kérte, ne üsse és ne égesse." (Hadikfalva). „Egy szomszédasszony megtette a rosszat neki. A tehenek bőgtek. Akkor elment nagyanyám a jósló asszonyhoz és a jósló asszony mind jár megmondta, mi a baj. Azt mondja: „No néni, magánál nagy baj van a háznál. Magának két tehene is meg van rontva." Nagymamám azt mondja: „Igaz". — „Nohát maga csak menjen el haza és menjen a városba és vegyen egy cserépkorsót, és ne fogjon alkudozni, amit kérnek érte, azt adjon érte. És a teheneket pisátassa bele és kösse fel a korsót a füstre a kéménybe. Rakjon olyan összevissza szemétből tüzet és vigyázzon a tűzre, hogy mindig füstöljön. S amikor az a korsó mán fenn csüng, akkor úgy ki pucolja az udvart, hogy még egy szalmaszáll se legyen az udvaron, s üljön olyan dolgával kint, hogy mindig kint legyen az udvarban. És aki odamegy és kiáltsa :