Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

302 BOMBAY JÁNOS b) csontkarperecek; c) a karperecek sajátságos viselési módja (a bal karon többet viseltek, mint a jobbon); d) hegyes, vas házieszközök; e) pecsétgyűrűk. Zengő várkonyi csoportunk korát a tárgyi formák és jellegzetességek (hagymafejes fibula, övfelszerelési tárgyak, edényformák:, mázas és üvegeidények) alapján az i. u. IV. században határozzuk meg. Ezt a datálást a pénzek is támogatják. A 159 db meghatározott pénz között egy Miagnentius-, egy Decentius-, két Ccmstantius G alius-, két Julianus-, egy Jovianus-, egy Valens- és egy I. Valentinianus-éreim a legfiatalabb; a többi a Constantinusdinasztia idejéből való. Az utóbbiak között legkorábbiak I. Constantinus pénzei. A legnagyobb számban II. Constamtius és Constans pénzed fordultak elő (95, illetőleg 29 db). Megállapíthatjuk, hogy a legkorábbiak I. Constantinus (305—337) pénzei (20 db), legfiatalabb I. Valentimianuisé (364—376., 1 dib). A pénzek alapján leletcsoportunk korát az i. u. IV. század közepére vagy ennél valamivel későbbre tesszük. A talált pénzekről a következő lapon található táblázat nyújt részletesebb tájékoztatást. Élesen elkülönülő csoportot alkotnak a szilágy-aranyoldali leletek (a következőkben szilágyi csoport), noha számuk egyelőre csekély. Jellegzetes vonásai : 1. A temetkezési rítus tekintetében: a) a sírok túlnyomórészt téglasírok; a feltárt tizenegy között csak két földsír volt; b) a halottakat itt is kelet-nyugati irányban, de éppen megfordítva helyezték síriba, mint zengővárkonyi csoportunkban : fejjel nyugatnak, lábbal keletnek (a koponya kelet felé nézett). 2. A zárt sírleletek .tekintetében : A sírok rendkívül szegények leletekiben. A 8. sírban bronz övcsat és arnphora-ialakú szíjvég volt. Az előbbi alakra nézve hasonló zengővárkonyd megfelelőihez, az utóbbi sokkal egyszerűbb azoknál; mindkettő silányabb kivitelű: későbbi éknek tűnnek. Rajtuk kívül néhány darab pénz került még elő, semmi más. A csoport kora kérdésében a későinek tűnő övcsaiton és szíjvégen kívül a pénzekre is támaszkodhatunk. A sarokból származó 14 db pénzből 9 db volt meghatározható: 4 db Valens, 4 db I. Valentinianus és 1 db Gratiamus császár pénze. A legkorábbiak Valens (364—378) pénzei, a legkésőbbi Gratianusé (375—383). Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy szilágyi leleteink az i. u. IV. század második felének közepe tájáról valók. Kői, máriakéméndi, meződi és birjárni leleteink nem tartoznak a szilágyi csoportba és bizonytalan az is, hogy beletartoznak-e a zengővárkonydba. Ezt a kérdést egyelőre függőiben tartjuk. A kői sírok ugyanolyan egyszerű földsírok voltak, mint a zengővárkonyiak. Egyezett a temetkezési rítus is: minden sírban fejjel keletnek, lábbal nyugatnak feküdt a csontváz, háton, kinyújtott helyzetben. A 3. sírban, tálban, élelem is volt (ibaroimficsontok). A 4. sír sok karperecével (XXXIII. t.), felismerhetően (XXXIII. t. 1, 3, 5) és végletesen stilizált állatfejes (XXXIII. t. 2, 4, 6), több fémhuzalszálból sodort (XXXII. t. 1) és csontkarperecével (XXXII. t. 6—8), valamint a karpereceik viselési módjával