Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KESÖRÖMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 303 (a bal karon több volt) akár zengovárkonyi csoportunk női sírjai közé is beillett volna. A sírban II. Constantius pénzei voltak; zengovárkonyi csoportunkban is ezek voltak a leggyakoribbak. A 2. sírban talált üvegpohárhoz (XXXV. t. 8) hasonlók a zemgővárkonyi sírokban is voltak (4., 11b sír); a mázas korsó (XXXV. t. 9) közeli megfelelője a zengovárkonyi II. teniető 1. sírjából (V. t. 2), a 3.-ban talált kerek tálé (XXXV. t. 7) a szentlászlószentegyedpusztai 4. (XXXV. t. 6) és a 6.-ban talált fazéké (XXXV. t. 3) a zengovárkonyi 11a sírból került ki (XVII. t. 3). Az üvegpohár mellett üvegkorsó (XXXII. t. 14) jelenléte nem lényeges különbség, sokkal inkább a hegyes, vas házieszköz (XII. t. 21.) hiánya, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy nyolc női sírunk egyikében seim volt, holott zengovárkonyi csoportunkban a női sírokban gyakori. Óvatosságra int az arany bulla, az üvegfiola, a sárga, fényes, fületlem csésze, sőt még a középen hasas, egyfülű korsó is (5. sír, XXXI. t. 6, 16—18), mert azt lehet kiérezni belőlük, hogy Kőn a településnek korábbi előzményei is voltak. Erre mutatnak éppen az 5. sírban talált korábbi (Aurelianus, Tacitus, Probus, Carus, Carinus) érmek és a nagykiterjedésű romterület is. A máriakéméndi sírról semmi közelebbi adatunk nincs. Abból, hogy nagy téglák előfordulásáról nem kaptunk hírt, egyszerű földsírra gondolunk. A karperec (XXXIV. t. 9) az egyik kőihez XXXIII. t. 1) és a szentlászló-szentegyedpusztaihoz (XXVIII. t. 1) áll közel, a maradványokból megítélhetően nagy kés (XXXIV. t. 11), különösen pedig annak csontborítású nyele (XXXIV. t. 10), a zengovárkonyi II. temető 10. sírjában talált késre emlékeztet (XIV. t. 36). A füles bögre (XXXV. t. 5) alakját és esetlen fülét tekintve egyaránt közel áll a zengovárkonyi csoportunkba tartozókhoz (XX. t. 2—4, XXIII. t. 13—14, XXXV. t. 1—2), így a leletek alapján valószínű, hogy a lelőhely beletartozik zengovárkonyi csoportunkba. A feltevést a lelőhelyek egymáshoz való közelsége is támogatja; egyetlen, nem is szakszerűen feltárt sírlelet alapján azonban ebben a kérdésben nem foglalhatunk állást. Ugyanerre az álláspontra helyezkedünk a meződi sírral kapcsolatban is, amiről csak annyit tudunk, hogy téglasír volt (242. o.), noha a leletek (XXXIV. t. 12—24) szintén beleillenének zengovárkonyi leletegyüttesünkbe. Birjáni sírunk különlegesen ímegépített téglasír volt (50. kép); fejjel keletnek, lábbal nyugatnak feküdt benne a halott, mint zengovárkonyi csoportunknál is. A hagymafejes bronzfibula (XXXVI. t. 3), az amphora-alakú szíjvég (XXXVI. t. 4) és a sok pénz (XXXVI. t. 5—63) a zengovárkonyi férfi sírleletegyüttesekre is jellemző, de a sok üvegholmi (három fiola, korsó és pohár: XXXVII. t. 1—-11) nem. Ez egymagábanvéve nem kizáró ok, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a pénzek is ugyanúgy a Constatinusddnasztia idejéből valók, mint egy-két kivételtől eltekintve a zengovárkonyi csoportunkhoz tartozók is. A legkorábbi I. Constantinus, a legkésőbbi Constans kis bronza. —

о— Zengovárkonyi jellegű temetőink közül három (Zengővárkony L, Zengővárkony II. és Fazekasboda) a Sopianaeból Aquincumba vezető út mentén, nagyobb római települési helytől távol volt (63. kép). A hozzájuk tartozó települések kicsinyek lehettek. Ilyen lehetett a szentlászló-szentegyed-