Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 293 át a nyakba. A nyak kettősen tagolt: befelé ívelt alsó része hengeres felsőben folytatódik, melynek közepén gyűrűtag van. Innen indul ki a laposan hajló, középem árkolt fül és a nyak tövéhez csatlakozik (XXXI.. t. 18). Korsóink hasonló római fémedények utánzatai.

194 Agyagiból készült, előzményeik megvannak már a III—

II. században;

195 gyakran festettek.

190 II. Kancsók 1. Tagolt; talpa keskeny, esonkakúpos ; törzse középen öblös. Alacsony, széles nyaka a csatlakozásnál keskenyebb kissé a törzsnél : itt gyenge törésvonal van. Középen árkolt füle a pereimből indul ki és az öbléhez csatlakozik. A perem elülső részének kétoldali összenyomásával alakított kiöntőcsücske a füllel szemben van. Sárgászöld-mázas, korongolt (XX. t. 6). Hasonló római fémkészítmények utánzatai.

197 Már a III—

II. században is megvolt ez az alak.

198 A imienkhez hasonlót a kisárpási leletből ismerünk, de ez szürke; némi különbség a peremkiképzésben van.

199 Intercisában is gyakoriak.

200 2. Az előbbitől annyiban különbözik, hogy törzse kettős esonkakúpos; öble a közepénél lejjebb van. Magas, meredek felső része a csatlakozásnál szűkebb az alsónál: testvonala élesen megtörik. Korongon készült; barna (X. t. 6). ÜL Tálak 1. A fenék metszett, egyenes, keskeny; oldala kifelé áll, kissé befelé ível. A viszonylag széles, domború perem kifelé erősen, befelé mérsékelten előreáll. Magasságuk 5—6, szélességük, fenn, 18—20 cm. Korongon készültek; szürlkék (V. t. 1, VIII. t. 18, XVII. t. 2, XXVIII. t. 9). Hasonlót találtak a ipécsi, Széchenyi téri II. sírban.

201 2. Az előbbitől szélesebb aljával, kissé csak befelé előreálló, keskeny peremével és gyengébb kivitelével különbözik. Korongolt. Magasság: 4, szélesség, fenn: 15 cm. Sötétszürke, csáknem fekete (XXXV. t. 6—7). 3. Az előzőknél nagyobb, nietszettaljú, mély, erősen kifeléálló oldallal, aránylag széles, egyenes peremmel. Mázas (XXIII. t. 12). 4. Korongon készült, nagy, lapos, kerék, barna és vörösesbarna, mázas, széles, egyenes peremímel, gazdag körkörös és vonalas díszítéssel (V. t. 4, XVII. t. 4). Az 1. és 3. alatti jellegzetes római forma. A 2. alatti széles aljánál, csak befelé kissé előreálló, keskeny pereménél, gyengébb iminőségű anyagánál és kidolgozásánál fogva lényegesen különbözik többi tálunktól és anyagunkban idegennek tűnik fel. 194 Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. Diss. Pann. Ser. II. No. 6. XLV. t. 1—2. 195 Kuzsinszky В., A gázgyára római fazekastelep Aquincumban. BpR. XI. (1932), 76. ábra 1, 4, 7. 196 Intercisa I. XX. t. 15. 197 Radnóti A., d. m. XIII. t. 76, de ez tagolatlan; Paulovics I., A dunapentelei római telep. A. H. II. 20. 31. kép. 198 Kuzsinszky В., d. h. 76. ábra 5. 199 Paulovics I., A kisárpási római telep. A. É. XLI. (1927), 197. skk. 200 Intercisa I. XIX. t. 20, 22—23; Intercisa II. XX. t. 9. 201 Török Gy., i. h. I. t. 2.