Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

292 DOMBAY JÁNOS ban alacsony, sötétszürke, csaknem fekete, kerek tál állott a lábaknál, benne füles bögre; az 5.-ben a füles bögre a lábfejek között volt (37. kép). Kőn öt sírban volt edény a hat közül: négy női- (2—4., 6.) és egy gyermeksírban (5.). A 2. sírban a combcsontok között, iközel a medencéhez üveghcpár, a bal lábfej külső oldalán lyukas, mázas korsó állott (40. kép). A 3. sírban nagyobb, lapos, kerek tál az alsó lábszárakon volt, lenn (42. kép). A 4. sírban, a jobb térdtől kissé lefelé üvegkorsó, mellette üvegpohár feküdt, az utóbbi összelapulva (44. kép). Az 5. sírban (nagyobb gyermek) három edény is volt: a koponyánál egyfülű, lyukas agyagkorsó, a bal mell külső szélénél üvegfiola, a bal alsó lábszár külső odalán, lenn, nagyobb csésze (46. kép). A 6. sírban, a koponya mellett, sötétszürke fazék volt (48. kép). A máriakéméndi sírban füles bögre volt; közelebbi helyét nem ismerjük. A szilágyi sír okiban nem volt edény. A megfigyelések megerősítik a zengővárkonyi II. temetőnél is szembetűnt azt a tényt, ihogy az edények legtöbbször a medence és a lábfejek közötti részen voltak. Három szembetűnően eltérő esetünk van: a fazekasbodai 7. sírban a füles bögre a mell közepén, a kői 5.-ben a korsó, a 6.-ban a fazék a koponya mellett volt. A fazekasbodai 7. (nő), a kői 2., 4. és 5. sírban talált mázas- és üvegedények nyomán jelentőségét veszti a zengővárkonyi II. temetőnél tett az a megfigyelés, hogy egyetlen női sírban sem voltak ilyenek. A fazekasbodai 4. sírba hiányos tálat, a kői 2.-be és 5.-be lyukas, tehát használatra alkalmatlan edényt tettek. Hasonló jelenséget másutt is megfigyeltek.

191 Az edényeket a következőképpen csoportosítjuk: A. Agyagedények I. Korsók 1. A törzs kettős csonkakúpos, karcsú, nyúlánk, alsó harmadrészén legszélesebb. Alacsony, hengeres vagy csonkákúpos talpon állanak. Hosszú, csőalaíkú, rendszerint gyűrűs nyakuk széles peremibe megy át. Ebből indul ki középen árkolt fülük, amely eleinte enyhén lefelé irányul, majd erős ívben hirtelen lefelé fordul és az oldalélhez csatlakozik. Sötétzöld, illetőleg sárgászöld mázasak. Alakjuk rendkívül kifinomult; kivitelük elsőrendű. Korongon készültek (V. t. 3, VIII. t. 19). 2. Kisebb részletekben az előbbivel egyezik meg (keskeny talp, csőalakú nyak, perem, egy fül). A különbség az edénytörzs alakjában van: fenn széles, kissé vállas. A peremből kiinduló, rövid, középen árkolt fül a vállhoz, helyesebben a vállra csatlakozik. Barnamázas, korongolt (V. t. 2, XXXV. t, 9). Törzsének alakja egy intefeisai kancsóéval egyezik meg.

11

'

2 Hasonlót ismerünk a pécsi, Széchenyi téri leletből is.

193 3. A törzs kettős csonkakúpos, középen öblös. Talpa széles. A törzs felső része a fül alsó csatlakozásának vonalán hirtelen összeszűkülve megy 191 Intercisa I. 91—92. 192 Paulovics I., A dunapentelei római telep. A. H. II. 58. kép. 193 Török Gy., i. h. I. t. 1.