Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 289 nál fogva.

181 Ennek a technikának az előzményei régebbi Fekete-tengervidéki antik hagyományokra nyúlnak vissza.

18- Bizonyos jellemző vonásai, így a rekeszes kőberakás is, a gótok révén terjedt el a germánok körében. Zengővárkonyi kapcsolótűnkhöz hasonlót a Dunántúlról nem ismerünk, és ebből arra következtetünk, hogy az aligha «provinciális római eredetű. A kísérő leletek alapján (gót jellegű aranygyöngy I. t. 1, csontkarperecek

183 I. t. 4—21) germán eredetűnek tartjuk. Faládika tartozékait ugyanebben a sírban (zengővárkonyi I. temető 1. sír) találtuk, szöglyukakkal ellátott vas lemeztöredékek alakjában (I. t. 24—27). Némelyikben benne van a szög is (I. t. 28). A ládikának egyéb nyoma nem maradt. Az ékszerládika használata a germánoknál is megvolt, Vasveretes faládikákat vandal női sírokban is találtak; ékszerek és kis eszközök tartására szolgáltak.

184 Diadémra gondolunk a szentlászló-egyedpusztai 5. sírban a koponya homioki részén talált, keskeny, bronz lemeztöredék alapján (XXIX. t. 1). A koponya körül talált gyöngyök róla csünghettek alá. A kői 5. sírban aranylemezből készült bulla volt nagyobb gyermek nyakán. Apotropaikus rendeltetésük közismert. Hasonlót ismerünk Budapestről a Viktória-téglagyár területén feltárt szarkofágból

185 és az aquincumi sírleletekből.

18e Egy bulgáriai lelethez tartozó gyöngyökkel megtűzdelt nyakláncon négy hasonló csüngött.

187 Hét női sírban ismeretlen rendeltetésű, 20—30 cm hosszú, hegyes, vaseszközt találtunk, éspedig a zengővárkonyi II. temető 5. sírjában a koponya mögött, a sír keskeny oldala felé (13. kép), a 8.-ban a bal alsó Mbszárcsont külső oldalán (16. kép), a 12.-ben a két lábfej között (20. kép), a 14.-ben a jobb lábfej külső szélénél (23. kép), a szentlászló-szentegyedpusztai 4. sírban a bal alsó lábszár ímellett, az 5.-ben a jobb alsó lábszáron, közel a térdhez (37. kép). A fazekasbodai 3. sírban talált példány közelebbi helyét nem ismerjük. Milétüket nem tudjuk. Valami házieszköz lehetett. Korábban nyársnak gondoltuk, mivel elég hosszúak (az előbbi felsorolás sorrendjében 30, 24, 24, 21.5, 25,5, 25,2, 25,5 cm) hegyesek és csak női sírban találhatók. Ilyen meghatározással kerültek bele a szakirodalomba is.

188 Tökéletes megtisztításuk és konzerválásuk után tüzetesen megvizsgáltuk. Vastagabb markolatrészből és kerek átmetszetű hosszú, vékony, hegyes pengéből állanak. A markolat kerek vagy négyzetes átmetszetű; a zengővárkonyi II. temető 12. és 14. sírjában talált példányé üreges, a többié tömör. A négyszögletes markolat akként készült, hogy a tervezett markolatnak megfelelő vastagságú vaspálcának a markolatra szánt részét négyszögletesre kalapálták, a markolatot meghaladó részét pedig kalapálással fokoza181 H. Reinerth, a. a. 0.> III. Taf. 414; L. Schmidt, Geschichte der deutschen Stämme (Die Ostgermanen). 1,15. 188 Fettich N., Régészeti tanulmányok. 27. 183 Intercisa I. 39. 162. j. 18/| К. ТаскепЪегд, а. а. O., 120. 185 Szilágyi J., Jelentés a Fővárosi Ókortörténeti Múzeum kutatásairól és szerzeményeiről az 1945—1948. évek folyamán. BpR. XV. 308. 3. kép. 186 Kuzsinszky В., Aquinoumii sírlelet. BpR. X. 61. 2. kép 3; 65. 4. kép 9—10. 187 Pulszky F., Egy római sírlelet Bolgárországból. A. É. V. (1885). 197—198. 188 Intercisa I. 39. 162. j.; Pekáry T-, i. h 19. 1$ J. P. Múzeum