Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
290 DOMBAY JÁNOS tosan elvékonyították (megnyújtották), mígnem megfelelő hegyes lett.. Ugyanígy készültek lényegében a kerek átmetszetű, tömör markolatúak is, A markolat kerekre vagy négyszögletesre alakítása, természetesen, feleslegessé vált, ha a használt vaspálca megfelelő volt. A kerek átmetszetű üreges markolatúak esetében a vaspálcának a markolatra szánt részét trapézalakú lemezzé kalapálták. A lemez végéből, középen, megfelelő nagyságú körlapot szabtak: ki úgy, hogy ez kis felületien még összefüggött a lemezzel (21. kép). Ezután a lemezt, melynek folytatása maga a penge volt, kerek vasrúdon vagy megfelelő alakú üllőn lándzsa köpűjéhez hasonlóra hajtották össze és az összeérő lemezvégeket össze is kalapálták. Az összeérő lemezszélek ma is láthatók (XVIII. t. 12). Ezt követően a kerek körlapot ráhajtották a markolat végiének nyílására. Ezt a tárgyat csak nyélbe helyezve lehetett volna nyársként használni, mert áttüzesedett. Egynek a markolatán seim észleltünk azonban farostokat. Nyélbehelyezésüknek nemcsak az üreges markolat, hanem az is ellene mond, hogy a zengövárkonyi 14. sírban talált példány kerek átmetszetű, üreges markolatán vésett díszítés nyomait lehet látni (XVIII. t. 1, XXVII. t.l). Ekkor úgy gondoltuk, hogy tőr lehet : nők védőfegyvere, ezért található csak női sírokban. Ennek a meghatározásnak az a gyengéje, hogy hosszúak, vékonyak, holott tőrnél rövidebb, zömök alakot és erősebb pengét lehetne várni még nem késhez hasonló penge esetén is. Fogantyújuk vékony, alkalmatlan a tőrnél a szúráshoz szükséges, erős megmarkolásra. Egyedül a zengővárkonyi 12. síriban talált példány fogantyúja felelne meg ilyen szempontból, éppen ezért viszont ennél legszembetűnőbb a penge meg nem felelő alakja : túlságosan hosszú, vékony, gyenge. Gondolunk arra, hogy konyhaeszközök: pecsenyesütő villák voltak; a húst forgathatták velük sütés közben. Hosszú, vékony, hegyes pengéjük miatt erre annak ellenére is alkalmasak, hogy egyágúak. Lehet, íhogy kézirokkák voltak; fonalat gombolyítottak rájuk. Ha valami okból a műveletet abbahagyták, valami fába ütötték bele, nehogy valami baj érje a gombolyagot. Ezért hegyesek. 189 Bizonyosra vélhető, hogy a női munka köréhez tartozó konyha- vagy házieszközök. Ezért találtuk kizárólag csak női sírokban. Addig, amíg megnyugtató meghatározása sikerül, hegyes, vas házieszköznek nevezzük. Valósággal ritkaságszámba mennek. Wosinszky Mór szerzett meg egyet a lengyeli leletből, egy másikat pedig Gerényesen talált a mieinkhez feltűnően hasonló leletegyüttesben. 190 A székesfehérvári István Király Múzeum által Dunapenteléről megszerzett példányról már volt szó (274. o.). Annál feltűnőbb, hogy itt Pécs környékén, olyan nagy területen, mint Szentlászlótól Fazekasboda, mint egykorú temetők egyik legfőbb tárgyi jellegzetessége tűnik fel. 189 Vargha Károly pécsi pedagógiai főiskolai adjunktus véleménye. Miiétükről a Magyar Nemzeti Múzeum—-Országos Néprajzi Múzeum véleményét is kértük, felsorolva a magunk elgondolásait. Egyelőre a néprajzi szakemberek sem tudnak többet vagy mást mondana. 190 Wosinszky M., Toinavárimegye története az őskortól a honfoglalás koráig IL 783. 2. j.
