Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
284 DOMBAY JÁNOS Határút, 123 Kunágota-Kupapuszta/ 24 Szarvas, 125 Szentes-Jaksor, 120 SzegedMórahalom, 127 Lovrin, 128 Kisújszállás, 129 Gőböly járás, 130 Szeged—Zákány, 131 Kétegyháza 132 és Fehértemplom-Kuhn téglavető 333 lelőhelyen. Feltűnő, hogy e karperecek legtöbbször germán jellegű nyakperecek és poly äder gyöngyök társaságában fordultak elő. 134 A gőibölyjárási leletek között, a vastagvégű karperecek és a germán, jellegű torques mellett, rászögecselt függesztőfüllel ellátott lunula is van. 135 A közelebbi leletkörülmények ismeretlenek ugyan, 136 mégis valószínű, hogy a tárgyak között valami kapcsolat van. Figyelmet érdemel, hogy zengővárkonyi lunulánk (XIII. t.6), vastag végű karperecünk (XIII. t. 4) és az előzőkben a bakodpusztaival egybevetett két egyforma karperecünk (XIII. t. 1—2) egyazon sírból való (zengővárkonyi II. temető 9. sír). A zengővárkonyi II. temető 5. sírjában talált ezüstkarperec egyik ellapított, köralakú végének közepén kerek lyuk, a másik végén pedig visszahajló rövid nyakon ülő, kúpalakú fej van, aminek a lyukba történt ibeakasztása által zárult a karperec (IX. t. 25). Az ilyen nyak- és karpereceket N. Aberg keleti germánnak tartja, és szerinte ezek azt mutatják, hogy a keletgermán kultúrbefolyas a III. és IV. század folyamán a Rajnától keletre eső területeken már messze előrejutott. 137 Hasonló záródású vandal nemesfém nyakpereceket K. Tackenberg is közölt. 138 Kossina ezeket a Feketetenger-vidéki gót kultúráramlatból származtatja. 139 Zengővárkonyi karperecünket, zárószerkezeténél fogva, a germán torquesekkel vetjük össze ésszintén germánnak tartjuk. A különbség csupán annyi, hogy a torqueseken levő lyuk legtöbbször kulcslyukhoz hasonlít, de ismerünk egy kerek nyílással ellátott torquest is. 140 Az alföldi szarmata anyagiban Kishegyesről ismerünk a fazekasbodai két karperecünkhöz (XXII. t. 1—2) hasonló karpereceket. 141 A lelethez germán jellegű torques tartozik. 142 Feltűnő, hogy a kishegyesi karpereceken és a torquesen is pontkörös díszítés van. Fazekasbodai karpereceink állatfejeinek a közepén egy-egy nagy pontkor a szemet, kettő-kettő pedig az orrlyukakat jelzi. Csontkarpereceinken is gyakori a pontkörös díszítés (I. t. 4—6, 10—11, 15). 123 Párducz M, Szarmatakor II. A. H. XXVIII. XXVIII. t. 4—5, XXIX. t. 20—21. 124 Uo., XXXIV. t. 4—5. 125 Uo. 5 LI. t. 7—8. 126 Párducz M, Szarmatakor III. A. H. XXX. LIX. L 4, 8. 127 Uo., LXVII. t. 2--3. 128 Uo., LXVIII. t. 3—4, LXIX. t. 5, 7. 129 Uo., LXXIV. t. 1—2. 130 Uo., LXXVI. t. 6—7. 131 Uo., LXXXI. t. 3. 132 Uo., LXXXII. t. 4. 133 Uo., СVI. t. 1. 134 Párducz M, Szarmatakor II. XXXIV. t. 6., LI. t. 1; Szarmatakor III. LXVII. t. 1, LXIX. t. 11, LXXIV. t. 8, LXXVI. t. 5, LXXXI. t. 8. 135 Párducz M, Szarmatakor III. LXXVI. t. 3. 136 Uo, o 25. 137 N. Aberg, Franken und Westgoten in der Vöikerwanderungszeit. Uppsala,. 1922. 38. 49. kép. 138 К. Tackenberg, а. а. О, Tal 25. 5—6. 139 Uo, 102. 140 Párducz M, Szarmatakor III. LXX. t. 5, 10. 141 Uo, CVIII. t. 3— За, 4—4a. 142 Uo, CVIII. rt. 5.
