Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 285 Az Odera- Passarige vidékén sok „kígyó-fejes" karperecet találtak vandal női sírokban,

143 ezek azonban eltérő alakjuknál és az ábrázolás módjánál fogva nem hozhatók közvetlen kapcsolatba a mieinkkel.

144 A zengővárkonyi II. temető 9. sírjában a vas tagivégű bronzkarperec mellett vaskarperec volt, menthetetlen állapotban. Rozsdafoltjai ma is láthatók a bronzkarpeirecen. Vaskarperecet Fenékpusztán is találtak.

145 Az Alföld szarmatakori régiséganyagában sem tartoznak a ritkaságok közé; a szentes-sárgaparti újtelepi temető 9. sírjában a jobb karon két bronz-, a balon egy vaskarperec volt.

140 Előfordulnak vandál temetőkben is.

147 Vannak leletanyagunkban négy szál lapított, bronzhuzalból készült, hurkos-kampós záródású karperecek is (Fazekasboda : I., 7. sír, XXI. t. 1, XXV. t. 3—4, 6; Kő: 4. sír, XXXII. t. 1; Meződ: XXXIV. t. 24). Az egyik fazekasbodai (XXI. t. 1) üreges belseje arra vah, hogy valamilyen előmintán készült akként, hogy arra csavarták rá a huzalszálakat. A végeken kétkét huzalszálat hosszabbra hagytak: ezekből alakították ki a kapcsolószerkezetet. A hurok és a kampó tövére fémlemezből készült foglalatot szereltek és azt dróttal lekötötték. Ez akadályozta meg a karperec kibomlását. Mivel belsejében a mintának legcsekélyebb nyomát sem találtuk, valószínűnek tartjuk, hogy a kész karperecet izzóra hevítették, aminek következtében a minta kiégett. Más karperecek két hosszabb, középen összehajtott és fordítva egymásba helyezett huzal egyszerre történő összecsavarása útján készültek. A huzalvégekből alakították ki a hurkot és a kampót (XXXII. t. 1), a végeket ugyanúgy lekötötték, mint az előzőnél (XXI. t. 1). Ebben a technikában alig lehet a korábbi helyi fémmüvességi gyakorlat felúj'Ulását látni, mert sok egyéb jel mutat arra, hogy új népelemek megjelenéséről van szó. Ezért a felcsavartvégű germán karperecek

148 továbbfejlődésére gondolunk és úgy véljük, hogy szóbanlevő karpereceink ezek fejlettebb formái. A végek lekötésére fémtubus alkalmazása a pontus-vidéki fémmüvességi gyakorlat jellemző vonása.

149 A kői 3. sírban talált karperec úgy készült, hogy vastagabb vashuzalra egy szál bronzot csavartak rá (XXXI. t. 1). Zengővárkonyi és fazekasbodai karpereceink legközelebbi analógiáit a tőlünk nyugatra eső területen találjuk meg, bár egyelőre csak csekély számban. Basel Aeschenvorstadt nevű külvárosában, építkezés során római temetőre bukkantak. A temetkezések idősebb és fiatalabb csoportját különböztették meg. Az előbbiben fejjel keletnek, az utóbbiban fejjel nyugatnak fe143 К, Tackenberg, a. a. O., 102. 144 E. Blume, Die germanischen Stämme und die Kulturen zwischen Oder und Passarge zur römischen Keiserzeit. Mannus Bibliotheck No 8. Taf. II. Abb. 74—75, 78; Taf. IV. Abb. 81. 145 Pekáry T., i. h. 25, (24. sír). 146 Párducz M., Szarmatakor III. 8., V. t. 10—11, 16. Vaskamperecet találtak még a szentes-sárgaparti temető 6., 18., 22. és 26., a kiszombori В temető 25., 82. és 100., a klárafalvai В temető 23. és 54. sírjában és még számos más szarmatakori sírban is. va No-sswitz: 47. sír; K. Tackenberg, a. a. O., 101. XX. t. 7. 148 N. Àberg, a. a. O., 38. Abb. 48. 149 Fettich N., Régészeti tanulmányok. 27.