Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 229 Szentlászló—Szentegyed-puszta A pusztától keletre eső, erdős hegyoldal enyhén ereszkedik le az Almáspatak árterületéiig, melynek nyugati szélén épült Szentegyednpuszta. Az árterületet kelet felől szegélyező, alacsony domboldalt keresztben, vízmosások tagolják, így az kisebb dombocsfcák észak-déli irányban húzódó sorának látszik. Ennek a dombnak az oldalában, a Mozsgóról a pusztára vezető régi út keleti oldalán, mintegy 5—600 m távolságra a pusztától, az állami gazdaság baromfitenyészetének a bővítése céljából, új libaólakat építettek. Az építkezés során sírokat találtak. Vargha Károly pécsi pedagógiai főiskolai adjunktus, aki már régebben foglalkozik e szűkebb terület településtörténetével, Szentlászlón élő atyjától, Vargha Ferenc nyűg. igazgató-tanítótól tudomást szerzett a sírok előfordulásáról és ez időtől kezdve, atyja közreműködésiével, tőle telhetően igyekezett megmenteni a sírok leletanyagát. A talált tárgyakat megszerezte, 1950 őszén a múzeumban bemutatta, majd a (múzeumnak is ajándékozta. 1950 telén Vargha Károly társaságában jártunk a helyszínen, kisebb területbejárást végezve. Ez alkalommal, a pusztától északkeletre, az árterületet nyugat felől határoló domboldalban, középkori települések nyomait találtuk. Építkezés nem folyt, így semmi veszély nem fenyegette a sírokat. 1951 tavaszán újabb libaól építését vették tervbe. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központjától szakember kiküldését kértük, mivel mi, más irányú elfoglaltságunk következtében, nem foglalkozhattunk a dologgal. Az újabb pusztítás megelőzése érdekében szükségesnek látszott az építkezés területének előzetes átkutatása. A Múzeumi Központ Barkóczi LászVót küldte ki, aki 1951. április hó 16—20-ig időzött a helyszínen és átkutatta a szóbanlevő területet. E 'munka közben egy sírt talált s azt fel is tárta. Eddig összesen öt sír fordult elő, beleszámítva a Barkóczi László által feltárt sírt is. Az előző négy sírról Vargha Károlytól kaptunk adatokat. 1950. szeptember 2-án hároim sírt találtaik az építkezésnél. Az első sír megtalálásának híre futott. A Ihír eljutott Vargha Ferenchez is, aki nyomban a helyszínre sietett. Mire azonban odaért, a csontokat már kiszedték. Csak annyit tudunk tehát, hogy emberi csontokat találtak és a sír földjében egy pénzdarabot, mely utóbbi azonban eltűnt (1. sír). A 2. és 3. sír kiásásánál Vargha Ferenc jelen volt. E sírokra vonatkozó alábbi adatok tőle származnak. 2. sír. A csontváz 1 m körüli mélységben feküdt, háton, fejjel keletnek, láibbal nyugatnak, kinyújtott helyzetben. A következő tárgyakat találták benne: 1. 1 om magas, 4,5 cm átmérőjű, kerek talpon álló, világosszürke, fcorongolt

} egyfüles edényt, összetörték. Nagy része hiányzik (XXVIII. t. 10). Hiányossága ellenére is megállapítható, hogy anyagára, alakjára, színére és technikai kivitelére nézve egyaránt a zengővárkonyi II. temető 10. sírjában talált edényhez (XX. t. 2) áU közel, de nagyobb annál. — 2. Alacsony, kerek, borongolt, sötétszürke, erősen szemcsés anyagú tálat. Ebben volt az előbbi edény. A szájnyílás szélét széles, domború, kifelé és befelé egyaránt előálló perem szegi be (XXVIII. t. 9). Pontos megfelelői a zengővárkonyi II. temető 2. (V. t. 1), 4. (VIII. t. 18) és 11. b (XVII. t. 2) sírjában fordultak elő. — 3. A bal karon 3 mm átmérőjű, kerek átmetszetű, bronzhuzalból készült, öntött, tömör karperecet. Egyik végét letörték. Mindkét végén stilizált állatfej van. A hár-