Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Sarkadiné Hárs Éva: Gondolatok Martyn Ferenc művészetéről

20 S. HÁRS ÉVA mint egy tájkép, vagy intérieur megjelenítése. Ugyanazon valóság, más vetületiben. — Egyszer szerkezeti elemeire bontva — másszor mindennapi külsőségeiben ábrázolva. Lehetséges, hogy igazuk van azoknak, akik azt vallják: az absztrakt művészet a jelenlegi kísérletező, formakereső stádiumán túljutva, mint ilyen megszűnik s a kísérletezés eredményeként új, a realizmushoz közelebb álló stílust hoz létre. Hogy valóiban így lesz-e, ezt ma még nem tudhatjuk. Az absztrakció s az azzal foglalkozó művészek azonban léteznek s itt élnék közöttünk. Tudomást nem venni róluk, súlyos hiba lenne, különösen, ha (meggondoljuk, hogy ezek az emberek hosszú éveken keresztül anyagi támogatás nélkül is kitartottak művészi hitvallásuk mellett. Szólnunk kell még e művészet antihumanista jellegének sokat vitatott kérdéséről. A művészet és a művészeik mindenkor a humánum, az ember jobb léte érdekében dolgoztak. Ki vonná kétségbe például Picassonak — kinek (művészetében nagy szerepet visz az absztrakció — humanista gondolkodását, az emberiség érdekében kifejtett művészeti és egyben politikai tevékenységét? Mégis számtalan művét csak kevesen értik. Ez a meg nem értés azonban mit sem von le emberi és művészi értékéből. Hja Ehrenburg mondja róla: „Vannak munkái, amelyek érthetetlenek előttem. Sokan azokat sem értik, amelyeket én értek és szeretek. Itt tmár a művészet megértésének kérdéséről van szó, vagy, ha az újságok nyelvén akarjuk kifejezni magunkat, a „közérthetőségről". Vitathatatlan, hogy nincs becsületes művész, aki szántszándékkal érthetetlen műveket akarna alkotni: a költészet nem keresztrejtvény és a festészet nem képrejtvény. A művészeti alkotások sokszor mégsem könnyen jutnak el az olvasók, nézők, hallgatók tudatáig. Ennek olykor az a magyarázata, hogy a művész még nem találta meg gondolatai és érzelmei 'kifejezésének tökéletes formáját. Máskor az olvasó vagy néző ki nem elégítő művészeti felkészültségében kereshetjük az okot. Majakovszkij érthetőnek találta Picasso munkáit. Ez abban az időben volt, amikor Szeretlek című költeményét írta. Ma már, azt hiszem, ez a vers mindenki számára érthető, de még emlékszem arra az időre, amikor sokan felháborodva bizonygatták, hogy csak „üres szó" és ^ázas fantáziálás". De a költő korai versei még ma sem minden Majakovszkij-rajongó számára érthetők."

4 * Martyn Ferenc itt bemutátott rajzai között láthatunk olyanokat, amelyek részletábrázolásaikban a valóság hű képét adják, összhatásukban azonban mégis elvontak. Mások teljesen a művész gazdag képzeletvilágának jegyében tükrözik művészi látásmódját. E képzeletvilág a művész egyéniségének sajátja, számunkra gyakran jelent talányt, kifürkészhetetlen titkot. Ami e rajzokat általában jellemzi, az alkotójuk igen finom ábrázolásmódja, amely kiművelt, határozott rajzkészségről tanúskodik. A képi megfogalmazás logikai rendszere a fantázia kusza gondolatait is egyensúlyban tartja. Olyanok ezek a képek, mint a régi metszetek, vagy a németalföldi genre-képek: hosszú ideig böngészhetjük őket, amíg minden részletábrázolással megismerkedünk. Ilyen a „Fuvaros pihenője" című kép, (5. sz.), ahol első pillantásra a fekvő test ütemes ritmusa köti le érdeklődésünket s csak ezután kezd tekintetünk ide-oda járni, Lassan meglátjuk a ló hullája mögül 4 Hja Ehrenburg: Pablo Picasso rajzaihoz. Nagy Világ, 1957/1.