Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Sarkadiné Hárs Éva: Gondolatok Martyn Ferenc művészetéről

Gondolatok Martyn Ferenc művészetéről (A művész tíz rajzának bemutatásával) „A művészet élvezéséhez, értékeléséhez bizony sok minden kell. Művészi műveltség kell: akaraton és tudáson kívül igen sok érzés. Csak ilyen feltételekkel lehet a művészetet szeretni <s új, szokatlan megnyilatkozásaiban is megérteni és méltányolni." (Rippl-Rónai József) Martyn Ferenc művészetéről szólani — régi adósságunk. Nemcsak azért, mert az utóbbi években az általa képviselt modern kifejezési forma elítélt és túlzott mértékben értékén és jelentőségén alulbecsült művészeti irányzat volt, hanem azért is, mert nálunk az élő művészettel való foglalkozás egy-egy kiállítási kritikánál, rövid isimertetésnél nem igen terjedt tovább. Oka ennek természetesen elsősorban az, hogy a XIX. századi magyar művészetről megjelent tanulmányok száma is csekély és művészettörténészeink mindenekelőtt e hézagok pótlását látták feladatuknak. Oka volt a hallgatásnak azonban az is, hogy féltünk elmélyültebb, igényes tanulmányban a jelenkori magyar művészet problémáihoz nyúlni, lett légyen az a szocialista realizmus, vagy akár egyéb alkotói módszer művészeti problémája. Az absztrakt művészet értékeléséről, létjogosultságáról ma sok szó hangzik el. Kétségtelen, hogy hosszú évek elzárkózása után a közönség — sőt a kritikus is — ma idegenül, értetlenül áll az absztrakcióval szemben. Ha nem zártuk volna el e művészeket a nyilvánosság előtti szereplés lehetőségétől, közülük jónéhányan már bizonyára felhagytak volna a sikertelen próbálkozással, mások talán túljutottak volna a kísérletezéseken. Egy azonban bizonyos és vitathatatlan: vannak az elmúlt évek absztrakt alkotásai között olyan művek, amelyek magas művészi igénnyel, nagy mesterségbeli tudással készültek. Túl kell látnunk azon a megállapításon, hogy az absztrakció csupán szaktudás nélküli hatáskeltés. — Sajnos, ilyen is van, de aki a művészetet szereti s annak ismerője, az mindenkor, minden idők művészetében, így a maiiban is, meg tudja különböztetni az, értéktelent, a hamisat — az igazitól, művészitől. — Hogy van-e az absztrakt irányzatnak — annak az absztrakciónak, amely a valóságot nem az élettől elvonatkoztatva, de az élet bonyolult jelenségeit végtelen egyszerű formákba tömörítve, vagy transzponálva jeleníti meg — létjogosultsága, azt végeredményben úgyis a későbbi fejlődés