Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Sarkadiné Hárs Éva: Gondolatok Martyn Ferenc művészetéről

GONDOLATOK MARTYN FERENC MŰVÉSZETÉRŐL 15 s az idő dönti majd el, mint ahogy eldőlt nagy stílusok, pl. a gótika, vagy az impresszionizmus esetében is.

1 ' Nekünk, akik munkánkkal a mai magyar művészet fejlődését kívánjuk szolgálni, feladatunk, hogy elvessük a hamisat, a szemfényvesztőt és kiemeljük a homályból a művészit, a maradandót, hogy ezáltal a fejlődés élvonalába állítsuk azokat a művészeket is, akik eddig megnemértve, elzárkóztak. Ennek a célnak kívánok eleget tenni, amikor az olvasó elé bocsajtom. e tanulmányt. Termiészetesen tíz rajziból épp csak fogalmat alkothatunk Martyn Ferenc művészetéről. Többszáz műve közül e néhányat igyekeztem úgy összeválogatni, hogy a művész sokoldalú, elmélyült tudása, végtelen finom kifejezésimódja érvényre jusson. Az életrajzi adatok száraz közlése helyett az élményszerű leírással az a célom, ihogy az olvasó megismerje Martyn Ferencet — az: embert — a művészt. 1900-ban született a Dunántúlon, Kaposvárott. Ott töltötte gyermekkorát szülei, majd Rippl-Rónai házában. Martyn Ferenc ősei írországi eimberek voltak, akik az 1800-as években vándoroltak ki hazájukból. Foglalkozásukra nézve: keresztes vitézek, katonák, hajósok. A család Magyarországra vetődött tagjai a Dunántúlon telepedtek le. Az új hazában, új emberek között nemcsak életformájukban, de érzelmeikben is csakhamar magyarrá váltak. Megtartották a fegyverforgató ősök szabadságszeretetét és Martyn Ferenc nagyapja már fegyverrel a kézben állt Kossuth zászlaja alá. Az ősök — mint foglalkozásuk is mutatja — valamennyien keménykötésű, harcratermett emberek. Talán a művész édesapja az első, aki katonai pályája mellett, a csendes, meghitt estéken irodalommal, sőt rajzolgatással tölti idejét. Kár, hogy ezek a finom színes rajzok már csak a művész emlékezetéiben élnek. Martyn Ferenc apró gyermekkorát élte, amikor Rippl-Rónai József végleg hazatért Parisból és Kaposvárott telepedett le. Atyafiság révén a kis Ferenc hozzákerült s ettől kezdve családtagként 'bejáratos a házba. Miután édesanyját korán elvesztette, Rippl-éknél második otthonra talált. A véletlen így hozzásegítette, hogy veleszületett tehetsége — kedvező környezetibe kerülve — már korán, úgyszólván a gyermekkoriban kivirágozzék. Alig volt három, éves, amikor mestere műtermében „természet után" állatfigurákat rajzolt. Egy nyári délelőtt Rippl odaültette őt az ablakhoz, amelyen át a baromfiudvar zajos népségére nyílt kilátás. Kezébe papírt adott és egy rövid, vaskos fekete ceruzát. — No most rajzolj ! — mondotta. S a kis „művészinas" rajzolta, amit látott: csirkét, pulykát, kacsákat. A kacsa csőre azonban jelentéktelenül kicsire sikerült s a gyermek legnagyobb meglepetésére — mestere erőteljes vonással egy nagy csőrt kanyarított helyére. Ezzel az első korrektúrával, úgyszólván szavak nélkül egy egész életre szóló tanítást 1 Gótika: maga az elnevezés eredetileg azt a bizonyosfokú lenézést, sőt megvetést fejezte ki, amelyet az új stílussal szemben az olaszok éreztek. Impresszionizmus: eüső képviselőit mind a hivatalos irányzat, mind pedig a közvélemény rendkívüli averzióval fogadta. Hosszú évekig gúnyolták őket. Sisley például nem kapott még 100 frankot sem egy képéért. A korabeli kritika őrülteknek minősítette az impresszionistákat.