Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Gebhardt Antal: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen

MALAKOFAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 133 faunaelemnek abszolút többsége, vagy pedig az uralkodó, — egyébként azonban túlnyomóan kozmopolita fajokból álló — többségi kereten belül fellépő ,,színező elemek" többé-kevésbé jelentékeny előnyomulása. Valamely kisebb állatföldrajzi egység — faunajárás — felállítása, illetőleg ebbe, vagy abba a körzetbe' való beosztása tekintetében mindkét álláspont mellett hozhatók fel érvek. Amennyiben, aiz első felfogást tesszük magunkévá és a Mecseket a Központi (medencéinek (Pannonieum) hatalmas kiterjedésű dunántúli dombvidék kerületébe (Soós) sorozzuk, —> ezt nyilván az ősi — és a középeurópai — fajok 61.84%-ot elérő, döntő többségével indokoljuk. Viszont ezek a fajok nemcsak hazánk területén belül, de KözépEurópa számos egyéb hasonló vidékén is otthonosak, következésképpen azok Egy aránylag kisebbterjedelmű fauna járás besorolása tekintetében aligha lehetnek irányadók. Ha azonban a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy az ubiquista elemek közé ,,benyomuló" idegen faunaelemek többsége §s fajsűrűsége valamely irányban jelentékeny mértékben eltolódik, abban az esetben már a „színező elemek" is fontos szerephez jutnak'. Amennyiben a Mecsek-nhegység Mollusca-faunájának különböző ereiésű és kapcsolatú csoportjait az utóbbi szempontból vesszük vizsgálat alá, abban az esetben meg kell állapítanunk, hogy a 61%-ot meghaladó ősi- és középeurópai fajok mellett a déli- vagy mediterrán (8%), az illyr (2%), a moesiai (13%) és a szarmata (1%) elemek együttesen a hegység malakofalmájában 24%-ot érik el. Ez a százalékarány a szoros értelemben vett Mecsek masszivumától délre, a Villány—Harsány i-hegy ben már 39% fölé emelkedik, s emellett a fajok tekintélyes része jelentékeny példányszámban is lép fel. A Mecsek csiga-cönozisában feltűnően magas fajszánnmal különösen a keletibalkáni faunaelemek ugranak ki, melyekből az egész Kárpátmedencében észlelt 24 fajszámjmal szemben a hegységben 13 fajnak elterjedése állapítható meg. Kétségtélen, hogy a Mecsekben az általános- és keletalpesi fajok is előfordulnak, ezeknek száma azonban mindössze 6 (6%), s azokat a faunában valóban csak színező elemként foghatjuk fel. Az endemikus fajok ugyanilyen számiban és százalékarányban szerepelnek, ami egy olyan kisebbméretű állatföldrajzi keretben, mint a Mecsek, — bár faunisztikai tekintetben jelentékeny, — mindazáltal zoogeografiai beosztás szempontjából nem lehet döntő fontosságú. Az ismertetett faunaelemek sokfélesége már magában véve is arra utal, hogy malakologiai vonatkozásban a Mecsek hegységet, — (beleértve a Villány—Harsányi-hegyet, de kihagyva abból a Fruskagórát —, önálló faunajárásnak (Sopianieum) kell tekintenünk, mert hazánk területén nem akad még egy olyan vidék, melynek állatföldrajzi kapcsolatai annyira szerteágazóak, faunája pedig annyira kevert volna, mint a Mecsek. Más kérdés azonban az, hogy az ekként körülhatárolt faunajárást melyik (magasabb állatföldrajzi egységbe soroljuk. Ebiből a szempontból a Mecsek csiga-cönozisának egyes tagjain végzett fajelemzések bizonyosfokú óvatosságra intenek. így például éppen a szoros értelemben vett illyr eredetű fajokból a faunában mindössze kettő szerepel, amely szembeállítva a mösiai eredetű faunaelemek fajsűrűségével (13), bizonyára eltörpül az utóbbi mellett. De ettől a megáHapítástól függetlenül egyéb irányban is jelentkeznek bizonytalanságok. Ha már a leglassúbb mozgású állatok — a csigák — elterjedési köréneik és származásának megállapítása tekintetében