Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Gebhardt Antal: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen

130 GEBHARDT ANTAL 6. Napos, sziklás, gyepes területek csigafaunája, A biotop életközösségére jellemző, hogy több tagja egymással következetesen társközösségben él. Ezekről a fajokról (Abida frumentuní Drap., Zebrina detrita O. F., Müll, és Helicella obvia Hartm.) a Mecsek tájegységeinek malakofaunisztikai jellemzésénél (Középső- vagy Pécsi-Mecsek déli lejtője) már volt szó. Rajtuk kívül — színező elemként — csak egy változat: a Trichia Erjaveci Brus. var. Hirci Cless. fordul itt még elő, mely meleg, száraz terepeken, egyes példányokban sziklák tövében él. Rendkívül jellemzőek a Villány— Harsányi-hegy déli lejtőinek zerotherm jellegű biotop ja i is. Mikor ott jártam, a hőmérséklet árnyékban is 30 C°-on felül volt. A terepen, ahol gyűjtöttem, sehol egyetlen bokor, vagy fa, mely árnyékot adott volna. Mindenütt karsztos legelő, külszínre bukó dolomit szirtekkel. Ezeknek tövében, korhadó növényi törmelékből a következő fajok kerültek elő: Abida frumentum Drap. ssp.hungarica Kim., -mely alfajt egyedsűrűségére való figyelemmel az itt elterjedt csiga-cönozis uralkodó fajának lehet tekintenünk.. A Chondrula tridens Müll., a déli lejtőkön ugyancsak elterjedt és jelentékeny példányszámban szerepel, ellenben a Jaminia quadridens O. F. Müll, fajt mindössze 4 példányban sikerült gyűjtenem. A három utóbbi faj a. csiga-populációban a déli, pontosabban az előbalkáni faunaelemeket képviseli. A sziklás, xerotherim terepeken élő csigafajok és változatok száma: 11 (9,24%). 7. Növényeken élő csigafauna. Egyéb biotophoz viszonyítva nagyobbszámú előfordulások miatt a nádasokra és sással benőtt területeikre steno— coennek tekinthetők a kétéltű Succinea-ifélék, melyeknek hazánkban elterjedt mind az öt faja 'megtalálható a Mecsekben. Közülük a S. oblonga Drap. a hegység valamennyi tájegységének területén előfordul, és elterjedésére, magas egyedszámára való figyelemmel, nádasokban a szárazföldi malakofauna domináns tagjaként szerepel. Ezzel szemben a S. putris L., a <S. Pfeif feri Rossim., a S. hungarica Hazay és a S. elegáns Risso fajok a Mecsek mocsaras, nádas területein csak elszórtan, kevés — vagy éppen egyetlen — helyen és alig néhány példányban találhatók. Vizsgálataim során a növényelken élő csiga-közösség többi tagjainak elterjedési viszonyaiban a következő megfigyeléseket tettem: a Deroceras agreste L. fajt túlnyomóan az Iris levelein gyűjtöttem, ezekben a júniusi aszpektusban tetemes kárt okoztak. Az Árion hortensis Fér. a Mecsek árnyékos, mély völgyeiben közvetlenül a patak mellett tenyésző növényzeten élt. A Fruticola fruticum O. F. Müll, fajt minden alkalommal a vízi növényeknek (sásnak) tócsákból, mocsarakból kinövő szárairól, levélzetéről hálóztam. Bár a Monacha carthusiana O. F. Müll, és a Trichia Erjaveci Brus, fajok kőrakások alól és nedves lamibhulladékból is előkerültek, mégis élő példányaikat, — különösen a fiatalokat — túlnyomó esetben, — a T. Erjaveci 'Brus. var. leptolasia A. J. Wagn. változatot pedig kizárólag a lapulevél fonákjáról gyűjtöttem. A T. filicina (F. J. Schmidt) Pfeiff., a T. filicina Bielzi (A. S.) Bielz., a Zenobiella rubiginosa A. Schmidt, a Z. umbrosa Pfeiff. fajok élő példányait a podografű (Aegipodium podagrariae L.) leveleiről hálóztam. Utóbbi négy fajt az Aegripodium-típusú gyertyános nedves, nyirkos terepein ugyancsak stenocoennek kell tekintenünk. A Cepaea vindobonensis C. Pfeiff. és а С nemoralis L. fajok, mint általában, a Mecsekben is félárnyékos terepeken» különböző bokrok törzsein, ágain, vagy levelein élnek.