Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Gebhardt Antal: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen

MALAKOFAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 131 A növényeken élő csigafajok és változatok száma: 17 (14,28°/o). V. A Mecsek-hegység Mollusca-faunájának állatföldrajzi jellemzése Állatföldrajzi következtetések helyességének elengedhetetlen feltétele, hogy rövid visszapillantást vessünk a hegység változatos múltjába, mely szoros összefüggésben van a csigacönozis itteni letelepedésével és imái elterjedésével. Zoogeografiai szempontból azonban a hegység földtörténeti múltjának csak attól az időszaktól lehet jelentősége, amelyből a recens Mollusca-fauna leszármaztathat ó. A középső miocénben bekövetkezett, tengerelöntés a Mecsek-hegységet mai térszínén mintegy 400 m imagassagig körülzárta, úgyhogy abból csak a legmagasabb csúcsok: a Jakabhegy, — Misina, — Zengő-vonulat szigetként emelkedtek ki. Ennek az időszáknak csigapopulációja a Földközi-tenger partvidékének összetételéhez volt hasonló (mediterrán elemek). A viszszahúzódó szarmata tengerrel szemben a pannon időszak újra nagyobb tért foglaló tengerrel jelentkezik, míg végre a pannon időszak végén az egész hegység kiemelkedett a tengerből és végérvényesen szárazfölddé vált. A pannon tenger visszavonulása után keskeny földnyelv maradt vissza, mely a Balkán-félsziget északi részét a mai Kis-Ázsiával kötötte össze és messze nyugatra terjedt, A Mecsek ebben az időben összefüggött a Balkán rögihegységeivel, valamint a Bakomnyal és a Magyar-KÖzéphegység többi tagjaival. A Balkánon átvezető földnyelven keresztül folyt le keletről-nyugatra a pontusi fauna kicserélődése (keletbalkáni elemek). A pannon tenger elvonulása után, a jégkorszak alatt az idő hidegebbre' fordult s a magasabb északi faunaelemeknek a Mecsek és környéke is letelepedésre alkalmas menedéket nyújtott. A jégkorszakot felváltó melegebb idők Moilusca-faunája részben úgy alkalmazkodott a megváltozott klímához, hogy a hőemelkedés elől a Mecseik barlangjainak állandóan hűvös miliőjében keresett menedéket (Paladilhiopsis-í aj ok), résziben pedig akként, hogy újból terjeszkedni kezdett, ellepte Eurázia északi síkságait, vagy pedig a magasabb hegyvonulatokon találta meg életfeltételeit (boreo^montán elemek), A Mecsek múltjának vázlatos összefoglalása után az a feladat vár ránk, hogy a hegységben otthonos csiga-cönozis összetételéről egységes állatföldrajzi képet nyerjünk. Az egyes faunaelem-típusok elnevezésében a kutatók körében mutatkozó és egyelőre összeegyeztethetetlennek látszó eltérésekre való figyelemmel alábbi beosztásomban Soós Lajos taglalását követem (16. p. 447—452.). Figyelmen kívül hagyva az alfajokat, fajváltozatokat és formákat, — a Mecsek-hegység Mollusca4faunájának különböző eredésű és kapcsolatú csoportjai a következő fajokból alakulnak: 1. Az ősi törzs tagjai: Bithynia tentaculata L, Carychium minimum O. F. Müll., Limnaea stagnalis L., Stagnicola palustris L., Planorbis cornea L., Anisus planorbis L., Gyraulus albus О. F. Müll., Segmentina nitida O. F. Müll., Succinea cf. Pfeifferi Rossm., Abida frumentum Drap., Vertigo angustior Jeffr., Pupilla muscorum L., Vallonia pubchella O. F. Müll., Clausilia dubia Drap., Punctum pygmaeum Drap., Vitrea crystallina Drap., Cepaea nemoralis L., Pisidium amnicum O. F. Müll. 18 faj (18%). 2. Középeurópai fajok: Viviparus viviparus L., Valvata cristata O. F. Müll., Radix auricularia L., R. ovata Drap., R. peregra O. F. Müll., Galba 9*