Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Gebhardt Antal: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen

128 GEBHARDT ANTAL Leyd.) és az Árion empiricorum Fér. fajok a Mecsek malakofaunájának csupán színező elemei közé tartoznak, mert az előbbi fajt egyetlen alkalommal, korhadt fadarab alól, csak két példányban sikerült gyűjtenem, az utóbbit pedig Horváth Andor egy példányban találta. Az Árion subfuscus Drap, és az A. circumscriptus John., valamint ezeknek változatai árnyas helyelken ugyancsak korhadó fatörzsek és fakéreg alatt élnek, de szikladarabok alatt és kőrakásokban is előfordulnak. Kétségtelen, hogy ennek a biotopnak uralkodó elemeként a Helicodonta obvoluta O. F. Müll, fajt кеД tekintetnünk, mert a Mecsek árnyékos terepein heverő fatörzsek alatt helyenként tömegesen él. A szóban levő terepeken korhadó fatörzsek és fakéreg alatt gyűjtött fajok és fajváltozatok száma: 19 (16,80°/o). 4. Árnyékos, nedves terepeken heverő szikladarabok és kőtörmelék csigafaunája. Ennek a biotopnak élővilága csigában nagyon szegényes. Az Oxychüus cellarium austriacum A. J. Wagn. és az O. glabrum (Stud.) Fér. fajok sziklához tapadt élő példányait túlnyomó esetben halomban álló sziklatömbök földdel nem érintkező aljáról és oldalairól gyűjtöttem. Ragadozó életmódjának megf elelőleg azonban az utóbbi faj korhadékban is előfordul, sőt egy esetben rothadó zöldség között is megtaláltam, ahol nyilván ugyancsak zsákmány után járt. Ezt, a Mecsek hegység barlangjaiban is otthonos csigát az árnyékos, sziklás biotop uralkodó fajának kell tekintenünk. Az Euconúlus trochiformis Mont. bár kőrakásokban él, mégis egy alkalommal nedves csomagolópapír aljáról is nagyszámban gyűjtöttem. A Trichia hispida L. var. conica Jeffr. néhány példányát a Mély völgy patakja mellett felhalmozódott kőrakások alatt, a T. unidentata Drap, és Euomphalia strigella Drap, fajokat sziklák tövében és azok törmeléke között találtam. A Helix pomatia L. árnyékos és félárnyékos terepeken a Mecsekben egyaránt közönséges, élő példányai azonban túlnyomó esetben a sziklák tövében és nagyobb kődarabok alján élnek. Ebben a csiga-cönozisban mindössze 7 faj szerepel (5,88%). 5. Fák gyökerei között, kőrakások alatt és szikMk tövében felhalmozódott növényi törmelék és korhadó avar csigafaunája. Malakologiai vonatkozásiban mind fajszám, mind egyedsűrűség tekintetében a Mecsek hegység iegazdagabb biotopja és számos jellegzetes színező elem lelőhelye. Rostálással végzett tömeggyűjtésre is ez a terep a legalkalmasabb s a legnagyobb eredménnyel bíztat. Hátránya viszont az, hogy a gyűjtésiből, — még ha egyelve végeztük is, — legtöbb esetben a fajoknak csupán üres héjai kerülnek elő. A többi biotophoz viszonyítva, ennek a terepnek faj- és egyedszámban domináló jellege arra a tapasztalatra vezethető vissza, hogy a csigák életükben táplálék és egyéb fiziológiai szükségletük keresése közben helyüket állandóan változtatják, s ahol az életfeltételek számukra kedvezőeknek mutatkoznak, ott hosszabb időre is letelepednek. S ha ezeken a helyeken éri őket a pusztulás, — üres héjuk éveken, sőt évtizedeken át felhalmozódik, s ez adja magyarázatát annak, hogy az ilyen terepeken a csiga-cönozis egyébként ritkább fajainak házai is néha feltűnő nagy példányszámban gyűjthetők. A Cochlicopa lubrica O. F. MüLL. a Mecsek minden tájegységének területén otthonos, — változata: а C. lubrica O. F. Müll. var. exigua Mke. ellenben mindeddig egyedül csak a Villányi-hegy dolomit szirtjeinek tövében