Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Gebhardt Antal: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen

MALAKOFAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 125 törmelék, — a fák gyökerei között, kőrakások alatt és sziklák tövében felhalmozódott növényi törmelék és korhadó avar, — napos, sziklás, gyepes xerotherm területek, — végül a növényzet Mollusca-életközösségei. 1. A források csigafaunája. A Mecsek hegységnek csak azokban a forrásaiban találtam élő csigákat, melyek mészkőzetbői, illetőleg az annak mállásából keletkezett talajból fakadtak. Ezeknek fajszáma mindössze öt: Valvata eristata O. F. Müll... Paladilhiopsis hufigarica Soós, P. Gebhardti Wagn. J. (utóbbi két faj barlanglakó), Pisidium nitidum Jennyns (forráskifolyásból) és P. ponderosum Stelf. A forrásokból hálózott többi, — köztük több, ritka faunaelemként szereplő — fajnak csak üres héja került elő, melyet a víz a környező talajból mosott a forrásba. Ilyenek: az Acme banatica Rossm., Columella edentula Drap., Caeciliodes acicula О. F. Müll., Vitrea subrimata Reinh., V. inopinata Ulic. Ezek az egyébként szárazföldi fajok részben rejtett életmódot folytatnak s a talajban élnek, részben pedig amúgyis az erősen nedves helyek — patakok, források — közvetlen közelében otthonosak. Meg kell említenem a Daudeberdia ruf a 'pannonica Soós fajnak a Szuadó-völgy forrásában és patakjában, a vízfelület alatt észlelt előfordulását (f. oek. hydrophila Soós). Bár ennek a ragadozó, tudőscsigának hydrotaxisa eléggé ismeretes, mégis a vízi életmódra való teljes áttérése annál is inkább feltűnő, mert élő példányait kövek alatt ismételten, víztől nagyobb távolságban is megtaláltam. A szóban levő Daudebardia fajnak a vízi életmódhoz való alkalmazkodása a tüdőscsigák körében nem egyedülálló jelenség, vizsgálataim során hasonló magatartást a Deroceras laeve O. F. Müll., valamint az Árion circumscriptus John. fajoknál is többször megfigyeltem. A forrásokból gyűjtött csigák fajszáma: 11 (9,24%). 2. A tócsák (mocsaras részek, nádasok stb.) csigafaunája. A forrásokhoz hasonlóan magában a Mecsek hegységben a Mollusca-fauna letelepedésére alkalmas tócsa aránylag kevés van. Ilyen — csigák által lakott — vizenyős helyeket csak a Jakabhegy déli talapzatánál, a mánfai „Kőlyuk" közeléiben, a barlangnyíláshoz vezető út mindkét oldalán (vizes árkok, zsombékok), a Szuadó-völgy ben, a Hetvehelyi-réten, Viganvár, Szentkút, Orfű és Vágót községek közvetlen környékén, valamint a Harsányi-hegy déli talapzatánál találunk. A vízicsigák fajokban leggazdagabb eönozisa a Jakabhegy déli talapzatánál elterülő mocsarakban van, melyekből a csiga-populáció tekintélyes része került elő. A forrásokon kívül talált hydrofauna biotopok szerinti eloszlása a Mecsekben a következő: a Limnaea stagnalis L. kizárólag a Jakabhegy déli lábánál elterülő tócsáikban él. Ugyanitt fordulnak elő, de a hegység egyéb mocsaraiban is otthonosaik (utóbbi biotopok helyét zárójelben közlöm): Viviparus viviparus L. (Harsányi-hegy déli talapzata), Bythinea tentaculata L. (Vöröshegy, Mánfai-ba-rlang környéke), Stagnicola palustris L. (Mánfai^barlang környéke), Planorbis cornea L. (Harsányi-hegy déli talapzata), Anisus planorbis L. (Szuadói-v., Harsányi-hegy déli talapzata). A Radix auricularia L. fajt csak a Hetvhelyi réten, forrásokból eredő, sással benőtt mocsárból gyűjtöttem. A R. ovata Drap, a Viganvár környékén, valamint a Szuadó- és Márévári-völgyek tócsáiban él. A Radix-í&jok; közül a Mecsekben leginkább a R. peregra O. F. Müll, terjedt el, mely az Orfüiréten, a Mánfai-barlang közeléiben, a Szuadói-, Magyaregregyi- és Hidasivölgyek tócsáiban egyaránt előfordul. A Szuadói-völgyben nagyszámban begyűjtött példányok háza tusfekete. A Galba truncatula O. F. Müll, faj