Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Gebhardt Antal: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen

с 126 GEBHARDT ANTAL ugyancsak elterjedt, egyes példányait Viganvár, Szentkút környékén, a Magyaregregyi- és Singödör-völgyben, valamint a Harsányi-hegy déli talapzatánál elterülő tócsákban találtam. A Physa acuta Drap, a Mecsek malakofaunájának ritka elemei közé tartozik, amennyiben azt kevés példányszámban csak a Misána déli lejtőjén (Balokányi-tó) és Sikonda-gyógyfürdő langyos vizét levezető árokból gyűjtöttem. Az Aplexa hypnorum L. fajt egyetlen alkalommal, az abaligeti vasúti állomás közelében, tócsából hálóztam. Az Anisus spirorbis L. a Mánfai-barlang közelében keletkezett mocsaras terepen tömegesen fordul elő, de egyes példányokban megtaláltam a fajt a Jakabhegy tetején elterülő, sással sűrűn benőtt tócsában, valamint a Kozári^vadászház környékén is. A Bathyomphálus contortus L. néhány példányát a Singödör-völgy patakja által táplált egyik vizes gödörből gyűjtöttem. A Gyraulus albus О. F. Müll, egyedüli lelőhelye a Mániái barlang környéke, ahol vizes árokból a fajnak mindössze 3 példányát hálóztam. A Segmentina nitida О. F. Müll, faj a Mecsek álló vizeiben feltűnően ritka, s hosszú időn át folytatott malakologiai (gyűjtés keretében annak csak két példányát találtam a Mély völgyben. Viszont a Harsányi-hegy lábánál elterülő egyik nádas sekély vizében, közel a 'partszegélyhez ugyanez a faj megszámlálhatatlan tömegben él s itt bizonyára az egész zoocönozis domináns elemét alkotja. A törpe kagylók közül az abaligeti vasúti állomás közelében, pályatest mellett keletkezett tócsákból, a Musculium lacustre Müll, és a Pisidium obtusale C. Pfeiff. fajokat gyűjtöttem. A tócsából gyűjtött fajok száma: 18 (15,12%). 3. A nedves, árnyékos terepeken heverő korhadt fatörzsek és azok kéregaljának csigafaunája. A Mecsekhegység erdőrengetegeiben, különösen annak állandóan párával telt, mély völgyeiben, villámsújtás, vagy vihar következtéiben kidőlt fák éveken, sőt évtizedeken át érintetlenül korhadnak a helyszínen. A revesedő fák törzse lassanként szétesik, repedezetté válik,, kérge meglazul s az ekként támadt rések a nedves környezetben a csigaközösségek letelepedésére olyan kedvező életfeltételeket teremtenek, miket a hegység egyéb biotopjaiiban sehol, s nem meglepő, hogy a szárazföldi csigacönozis élő példányait túlnyomó esetben ezeken a terepeken találjuk. A Carychium minimum O. F. Müll, és Carychium tridentatum Risso fajok üres héjai egyes példányokban barlangokból, forrásokból kerültek elő, ellenben az előbbi fajnak nagyszámú élő példányát minden esetben víziben heverő fadaraboknak tócsából kiálló, de nagyon nedves részéről gyűjtöttem (Hidasi-völgy, „Csurgó" vízesés). A Cochlodina luminata Mont. és az Iphigena ventricosa Drap, fajok élő példányait legtöbbször korhadó fatörzsek,, vagy azok kérge alatt találtam, de előfordultak szikladarabok alatt is. A Mecsekben mindkét említett ClausiUa-íaj közönséges. Mint kelet-alpesi-kárpáti faj : a Goniodiscus perspectivus Mühlf. (= solarius Mke.) elsősorban a Mecsek hegység legsűrűbb, legárnyékosabb terepiéinek, a Szuadói- és a Mélyvölgynek lakója, ahol a fajt részben fakérgek alatt, részben patak partján,, növényi törmelék között nagy példányszámban gyűjtöttem, de megtaláltarn az ugyanolyan hűvös és nedves Melegimáinyi-völgyben és a Mánfai-barlang környékén is. A Zonitoides nitidus О. F. Müll, fajnak egyetlen példányát a Mánfainbarlang közelében vizes árok partján heverő fadarab alatt találtam. Visnya Aladár 1936. nyarán Pécsvárad és Erdősmecske környékén gyűjtötte. A hazátlan csigák közül a Limax maximus L. a Mecsekben feltűnően ritka, ellenben az L. cinereo-niger Wolf és formaváltozatai korhadó