Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Gebhardt Antal: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen

MALAKOFAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGALATOK 121 III. Az egyes tájegységek csiga-cönozisának jellemzése 1. Nyugat-Mecsek. Az edaphikus tényezők döntő fontosságának a Mecsek hegységben sehol sincs olyan nagy szerepe

1 a csigáik elterjedésében, mint a Nyugat-Mecsekben. Azokra a területekre, melyeknek alapkőzete a vörös-tarka permi homokkő (Jakabhegy, Vöröshegy, Hetvehely, Viganvár, Szentkút) rendkívül jellemző a csiga-állomány szegénysége. A homokkő szerepe ezeken a területeken — és a Mecsek egyéb hasonló terepein is — a Mollusca-fauna ritkulásában, vagy éppen kiküszöbölésében jelentkezik, még ott is, ahol a környezeti viszonyok (árnyas, hűvös, nedves biotopok) a csigák elterjedéséire egyébként előnyösek volnának. A Nyugat-Mecsek homokköves talaján csak a Jakabhegy déli talapzatánál elterülő tócsák nyújtanak a vízi csigák letelepedésére életlehetőséget, következésképpen az Eupectinibranchia csoportba tartozó fajok többségét ezek között találjuk. A szárazföldi csigák közül hoimokköves talajon, szórványosan, csak olyan fajok élnek, melyek a Mecsek egyéb alkalmas terepein általában tömegesen fordulnak elő (Helicella obvia Hartm., Monacha carthusiana O, F. Müll.), vagy mint a Mecsek csága-cönozisában uralkcdóan jellemző fajok, valamenynyi tájegységben elterjedtek (Trichia Erjaveci Brus.), illetőleg ragadozó életmódot folytatnak (Ocychilus glabrum Fér., Retinella Szépi Cless.). A táblázatban feltüntetett egyéb fajoknak túlnyomó esetben csak az üres héja került elő forrásokból. Egészen más a helyzet a Szuadóban, mely a Nyugat-Mecsek észak-déli irányban húzódó, mintegy 3 km hosszú völgye. Rajta, patak folyik keresztül. Állandóan hűvös, árnyékos, nedves, tölgyerdőkkel és virágos rétekkel gyakran váltakozó, helyenként szurdoikszerűen összeszűkülő, ember által ritkán járt terepe a csiga-cönozis számára valóságos eldorádónak mutatkozik. A Szuadóban elterjedt csigák fajszáma 45, ami azt jelenti, hogy a Mecsek hegységben otthonos csigái aj ok 37,81%-a él ebben a völgyben. Ez a megállapítás azonban csak látszat, mert a völgy alapkőzete délről északi irányban mintegy 2 km távolságig homokkő, melyen csigát, még az év legkedvezőbb aszpektusának idején is ritkán találunk. Két kilométer távolság után az alapkőzet hirtelen triászmészkőbe megy át, ahol — a Szuadó harmadik forrásának közelében — Aegipodiura-típusú, nedves, nyirkos terepen a csiga-populáció ugrásszerűen emelkedő faj- és egyedszámban jelentkezik. Ennek a csigaközösségnek domináns elemei — a terep vegetációjának megTelelő eloszlásban — részben az árnyékot kedvelő, nedves helyeken elterjedt Cochlodina laminata Mont. Clausula dubia Drap., Iphigena ventricosa Drap., Laciniaria biplicata Mont., L. plicata Drap., Goniodiscus perspectivus Mühlf., Vitrea crystallina О. F. Müll., Retinella nitens Mich., R. Szépi Cless., Zenobiella umbrosa Pfeif f. Helicodonta obvoluta O. F. Müll., — részben pedig időközönként napos, bozótos helyeken élő Deroceras- és Arion-íélék, Trichia hispida L., T. Erjaveci Brus, és annak változata, a T. Erjaveci Brus, var. leptolasia A. J. Wagn., T. unidentata Drap., T. filicina Bielzi (A. S.) Bielz., Zenobiella incarnata O. F. Müll., Z. rubiginosa A. Schmidt, Euomphalia strigella Drap, fajokból kerülnek elő. Ugyanennek a völgynek első forrásában és patakjában található időnként a Daudebardia rufa pannonica Soós ragadozó tüdős, csigának a tudományra új. vízben élő (hydrophila Soós) ökológiai változata is.