Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Roska Márton: A dunakömlődi (Tolna m.) rézlelet és Erdély

10 ROSKA MÄRTON Az a magyarországi, közelebbről isimer étlen lelőhelyről származó, hajlott-tengelyű rézbalta, amelyet Pulszky: Rézkora 14. képén 1. sz. alatt (és Mo. Arch. I. к. 36. kép 1. sz.) leközöl (Hampel: Ujabb tanulmányok 9. ábra alatt szintén bemutat) csak távolról rokon a típusos galit ebivel s legfennebb a helyi gyártás mellett bizonyít, de nem mérhető össze a dunakömlődivel Kérdés, vajon Magyarországtól nyugatra is eljutott ez a szerszám, vagy fegyver 7 Kelet felé bőséges analógiát találunk. Legyen elég, ha hivatkozunk egy chersoni,

39 egy a kuíbáni Privolnoeról származó,

40 réz-, az Esery-n feltárt IV. dolmen bronzpéldányára,

41 -amiből azt is .megtudjuk, hogy a Fatjanovo-íkultúrának ez a fegyvere, vagy szerszáma használatban volt a bronzkor elején is a steppéken.

42 A dunakömlődi balta nyéllyukköpenye sima, a chersoni, privolnoei, stb. bordásán tagolt. A Kárpátmedence átörökli ezt a bordás, tagolást is.

4a viszont a dunakömlődi baltának van egy szerkezeti sajátsága: foka befelé kissé megnyúlik s ezzel, valamint nyéllyukánalk mindkét végén ívesen való behajlásával az 5. sz. jegyzetben említett rézbaltákkal kapcsolódik. A hajlott-tengelyű baltáknak a Kama, Volga összefolyása vidékén Saratov, Terek, Kubán vidékén, a Dnyeper középső folyása mentén, Kiev, Dnyeppopetrovszk, Jekaterinoslav, a volt Kherson kormányzóságokban való gyakori előfordulásuk amellett bizonyít, hogy keleteurópai jellegűek.

44 Két típusváltozat gyakorol hatást a Kárpátmedencére s vele együtt a szorosan vett Középeurópára. A Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából stb. említett analógiák kétségtelen bizonyítékai ennek. Említettük Lengyelországot is, amelynek főképpen déli fele jön tekintetbe, amely beleesett annak a művelődési és népi hullámnak az útjába, amely Nyugat felé vezetett.

45 Tallgren Turkesztánból is említ rokontípusokat s azt mondja, hogy Minuszinszk bronzkorában ritkák. Megvannak, szerinte, Iránban s Armeniában és a Kama folyótól Kieven át a tiroli hegyekig, Galíciától délre Thessáliáig, kelet felé Turkesztánig s a Kaukázusig terjed az a terület, amelyre jellemző.

46 A dunakömlődi lelet taglalása rendjén arra is rámutattunk, hogy helyi jellegű típusváltozatok is születtek. Skandinávia, Németország, Csehország, Thessália, Görögország, Egyptom kiesett ebből a földrajzi kiterjedésből.

47 39 ESA. II. Helsinki. 1928. 168. 1. 98. kép, 9. sz. 40 ESA. II. Helsinki, 1928. 155. 1. 90. kép, IX. Helsinki, 1935. 27. 1. 24. kép. 1. sz. Tallgren szerint ez a baltatípus Kubámban, Teraken, s a pontusi steppéken is előfordul Uo. 29. 1. 41 ESA. II. Helsinki, 1928. 29. 1. Vö. 168. 1. is. 42 Három (bronzpéldányt is idézhetünk Erdélyiből. Lh. Alsórákos (Racoçul-de-Jos, Repertórium 21. 1. 7. sz. és 11. kép), Erdély, közelebbről ismeretlen lelőhelyről) Rep. 72. 1. 16. sz. és 83., 84. kép.) A fokuk azonban tompa élbe fut, nam ívelt. 43 Vö. ESA. II. 1928. 167. 1. 44 Man XXIV. bondon, 1924. 64. sz. 45 SMYA. XXV. Helsinki, 1911. 64., 65. 1. 46 Vö. ESA. II. Helsinki, 1928. 171. I. 47 Uo. 170. 1.