Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Dombay János: Bevezetés

6 DOMBAY JÁNOS tak képesek azokat tompítani. Jól tudjuk, hogy sokan helytelenítették például a korábban nagy lendülettel folyó régészeti ásatások szüneteltetését vagy a múzeum helytörténeti és művészettörténeti irányban való fejlesztésének látszólagos halogatását. Művészettörténeti gyűjteményünk 1955. őszén történt megnyitása bizonyítja, hogy magunk is éreztük és érezzük ezeket a hiányosságokat. E mellett azonban számolnunk kellett gazdasági és egyéb lehetőségeinkkel is. Azt a szempontot sem téveszthettük szemünk elől, hogy az egy bizonyos irányban tett lépés valójában csak akkor jelent előrehaladást, ha azt általános irányelveink és korábban elért eredményeink sérelme, illetőleg kockáztatása nélkül tehetjük meg. Amikor tehát, mint a jelen évkönyvünk közreadásával is, újból tanúbizonyságot tehetünk eddig kiépített múzeumi kereteink kitöltésére irányuló igyekezetünkről, hangsúlyoznunk kell, hogy számos más vonatkozásban még magukat a .kereteket kell építeni. E kétirányú tevékenységünk mellett az összes számbaj öhető anyagi, személyi és egyéb viszonyaink mérlegelésén alapuló megfontolást és józan mértéktartást a jövőre nézve is egyik legfontosabb vezérelvünknek tekintjük. Annál inkább megtehetjük ezt. mert ha megvonjuk múzeumunk utóbbi hat esztendei működésének mérlegét, kitűnik, hogy az ezen idő alatt bekövetkezett fejlődés sokszorosan felülmúlja az utóbbi 50 esztendeit. Számtalanszor találkoztunk az elmúlt évek folyamán állandó múzeumi kiadvány irányában jelentkező igényekkel is. A helyi tudományos intézetek, iskolák, más intézmények, a különböző tudományágakkal foglalkozó szakemberek egyaránt fájlalták ilyen kiadványunk hiányát. Növelték ezt a hiányérzetet múzeumi kiállításaink, előadásaink, tárlatvezetéseink, tanulmányi kirándulásaink és az a műemléki környezet is, amelyben a pécsi ember benne él, az itt megforduló idegen pedig szívesen és érdeklődéssel időzik. Magunk fájlaltuk mégis legjobban múzeumi kiadványunk hiányát. Látogatóinkkal való foglalkozásunk során naponként tapasztaltuk, mekkora ember és életformáló erő rejlik múzeumi kiállításainkban és hozzájuk fűzött magyarázatainkban, hogy a múlt megismerése okulással szolgálhat a jelenre és a jövőre, hogy a valóiság feltárása által megfelelő emberi magatartásra serkenthetünk és kötelezhetünk annak a kézzelfogható érzékeltetése által, hogy a jelenhez a múlt vezetett, a jövőhöz pedig a jelen vezet. Ezeknek az összefüggéseknek a múzeumi munka sajátos eszközeivel és módján való feltárását egyik fő feladatunknak tekintettük. Mindehhez azonban kevés a múzeumban eltölthető idő és az ott elmondható szó. Ehhez a papírra nyomtatott írásmű szükséges, amelynek segítségével a távollevőkhöz is szólni lehet, amelynek segítségével újból és újból feleleveníthetők az elmosódott benyomások és az egyszer valahol valamikor hallott, de elfelejtett szavak. Ezért örömünkre szolgál, hogy mindezekre most alkalmat kaptunk és múzeumi kiadványunkat megindíthattuk. Feladataink múzeumunk tájmúzeum jellegéből adódnak. A Mecsek-hegység vidéke hazánk egyik jellegzetes tájegysége. Természeti viszonyai befolyással voltak az itt folyt emberi élet alakulására, ezért az emberi élet történetének feltárásával párhuzamosan fel kell tárnunk a közöttük levő kapcsolatokat is. E kapcsolatok révén alakultak ki az itt folyt emberi élet olyan sajátosságai, amelyek történeti, néprajzi, művészettörténeti és még más szempontokból is sajátságos színfoltot alkotnak hazánk földjén;. A Mecsek-hegység geológiai, földrajzi, állat- és növénytani jellegzetességei mellett néprajzi szempontból az Ormánságra, történeti szempontból pedig főleg területünk történeti emlékekben való gazdagságára gondolunk. Ezek a színfoltok a mi helyi értékeink. Értékek azért, mert feltárásukkal eredményesen művelhetjük a különböző tudomány-