Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Petrovich Ede: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez

38 PETROVICH EDE Sőt márványművekben is oly életteli arcok Állnak előtted s még várod a hangjukat is. A természet upánzataképen tündköl annyi Drága remekmű itt változatos-szinesen: Vélnéd Protogenes, Polycletus, Zeuxis, Apelles Készítette talán mindezeket remekül. Es ezeken kívül gyönyörű nagy városa láttán Érzel a lelkedben tiszteletet s örömet: Öt nagy temploma van s így Quinquecclesia néven Ily különösképen ismerik és nevezik. S nem marad el versenyben a nyelvnek tiszteletében, Mely Latiumtól van; otthonos itt a latin. S mint egykor Tarzus tudománnyal megn&mesíté Vad Cilices népét s bőkezűen segíié; Vagy mint Nagy Sándornak híres vára emelte Múzsp, s Apollóval nagyra Egiptomot is: Épp így Pannoniát is Quinquecclesia révén Díszessé teszi most ünnepi római szó. Hogy pécsi emlékek pezsegtek a költő lelkében, arra a legmeggyőzőbb bizonyíték Brodarich István emlegetése a költemény további soraiban. Brodarich ekkor még nem volt pécsi prépost, azonban a pécsi egyházmegyéhez tartozott, és mint ilyen került Hagymásyval szoros barátságba, aki e költeményében lelke felének, „animae pars magna meae"-nek nevezi őt. Visszatérve Hántó prépostra, tevékenységéből arra lehetne következtetni, hogy a Káptalan utca 2. sz. eredetileg gótikus háznak reneszánsz modorú átalakítása az ő nevéhez fűződik. E föltevésnek ellentmond az az évszám-töredék, amelyet egy ajtókeret csonkján a mostani műemléki kutatások hoztak napfényre. A töredék az évszám két jegyét tartalmazza: 15. Ezért egy pillanatig vitatkozni lehet, vajon e számok az évszám két első, vagy pedig a két utolsó jegyét tüntetik.-e föl. Mivel azonban az eredeti teljes szám nem lehetett 1415, mert akkor nálunk még nem. építkeztek reneszánsz-stílusban, de nem lehetett 1615 sem. mert ez az év a török-korszakba esik, nyilvánvaló, hogy a ház átalakítása, a jelenleg újra visszaállított ablakok kiképzése az 1500-as években, pontosabban 1500—1543 között történt. \ A közelebbi dátum megállapítását gátolja, hogy a préposti névsor éppen ebben az időben nagyon hiányos'. Az ismert prépostok életében sem találtunk olyan részletet, melynek alapján az átalakítás évét rögzíteni lehetne. A legnagyobb valószínűség Brodarich István mellett szól, akinek személye, állása (kir. kancellár), műveltsége szépen beleilleszkedik a pécsi reneszánsz főurak: Hántó —i Janus Pannonius — Hampó — Szatbmáry sorába. Nehézség azonban az, hogy Brodarich tudtunkkal csak 1524-ben lett prépost, s ezt a méltóságot rövid ideig viselte, mert 1526 tavaszán lemondott javadalmáról Macedóniai László javára. Ezzel szemben az is tény, hogy Brodarich nagyon szerette Pécset, ahol 1508-ban püspöki titkári szolgálatot vállalt. Nem sokkal utóbb a királyi kancellária tisztviselője lett, így sokat volt Pécstől távol, mégis levelei közül több van Pécsről keltezve. Legfeltűnőbb, hogy még 1534-ben is, amikor pedig már megszakadtak jogi kapcsolatai a várossal, ezt írja egyik levelében: A napokban Pécsre fogok utazni, ha Isten megengedi, magán ügyeim elintézése végett. Az előző 1533. évben pedig egyhuzamban két hónapot töltött Pécsett! Nem valószínű, hogy mindkét évben csak a tavaszt akarta volna városunkban élvezni; vonzhatta őt a pré-