Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Füzes Endre: Adatok a mecseki megosztott településekhez

A MECSEKI MEGOSZTOTT TELEPÜLÉSEK 93 A szálláskert bejáratánál az élősövényt 2—3 méternyi darabon kiirtották, ez volt a kapu helye. Maga a kapu sokféle változatban készült. A legegyszerűbb kapu az volt, mikor a nyílás két szélére egy-egy erős oszlopot ástak le, mindegyikbe egy-egy vastag vaskampót vertek be deréktájon. A két kampóra aztán egyenes rudat fektettek. Ha ki vagy bejártak a szálláson, csak leemelték a rudat, majd visszahelyezték a kampóra. Lényegében ez az egyszerű kapu is megfelelt a célnak: hogy a jószág ne tudjon kimenni a kertből. Valamivel fejlettebb volt az a kapu, melyet egymáshoz szegezett rudakból róttak össze. Ez már sarkon fordult. Az igényesebbek „rekesztéses kaput" készítettek. Ez is sarkon fordult. Levertek a kapunyílás egyik oldalára egy erős oszlopot, ez volt a kapubálvány. Aztán egy másik oszlopba merőlegesen három rudat ékeltek, ezekre pedig keresztbe vékonyabb husángokat szegeztek. Ezt а vázat aztán ujjnyi vesszővel, hasítékkal befonták. Mikor ez megvolt, a kaput két erős vaspánttal alul és felül a kapubálványhoz erősítették. így a kapu a két pánton és az aláhelyezett nagy kövön fordult. A másik oldalon szintén egy oszlopot vertek le, csukott állapotban egyszerűen nekitámasztották a kaput, vagy vesszőhurokkal az oszlophoz akasztották. Volt zsúpos kapu is, ezt szalmából fonták. Ennek is olyan váza volt, mint a rekesztéses kapunak, csak ezt nem vesszővel fonták be- hanem zsúpot kötöttek rá. A jobbmódúak deszkából is csináltak kaput, ez azonban nem volt gyakori. A szálláskertekben a legfontosabb épület az istállóspajta volt. Általában a kert közepén foglalt helyet, ezt mutatják a kertekben még meglévő épületnyomok is, de volt, amikor a kerítés mellé építették. Tulajdonképpen két épület volt, mert istállót és pajtát foglalt magában, de egy tető alá építették. Nagyőri ritkáin előfordul az is, hogy külön volt a két épület, ilyenkor az istállót a kert egyik, oldalára, a pajtát a másik oldalára építették. Az istállóspajta általában nem volt nagy épület, 8—l'O m hosszú, 6—7 m széles volt. Építettek kisebbet-nagyobbat is. ki-ki az igénye szerint. Régen a fala rekesztéses sövényfal volt, de erre már nagyon kevesen- emlékeznek. A múlt század közepén már vert- vagy vályog fallal épültek. A tetőszerkezet általában szelemenes volt, a szelement a sárgerendába ékelt ollólábak tartották. Előfordult szarufás szerkezet is, különösen a később épített épületeknél. A tető formája sátortető volt, melyet zsúppal fedtek be. A pajtának elől nagy kétszárnyas kapuja volt, melyet vesszőből fontak vagy zsúppal kötöttek be. Vele szemben a pajta hátsó részén is volt egy kisebb kapu, de azt ritkáin használták. — Közvetlenül a pajtakapu bal oldalán kezdődött az istálló válaszfala, mely elzárta azt a pajta többi részétől. Teteje gerendákkal, rudakkal és a ráhalmozott szénával le volt padlásalva, így az istálló külön zárt helyiséget alkotott a pajtán belül. Két ajtaja volt, az egyik a pajtakapu mellett a szabadba vezetett. Ez általában, kettős ajtó. volt, vagyis alsó és felső része külön volt nyitható.. Ha /első részét kinyitották, az istálló szellőzött, de a jószág nem tudott kimenni. A másik-ajtó valamivel kisebb volt, az elválasztófalon vágták és azt a célt szolgálta, hogy a takarmányt rajta keresztül bevigyék az istállóba. Az istálló általában két részre oszlott, egyik felén a tehenek voltak, másik felén az ökrök. A két részt vastag rúd választotta el egymástól. A fal mellett volt a jászol. Tulajdonképpen nagy vályú volt, mely végighúzódott a fal mellett. Oldalát, fenekét deszkából csinálták és földbe vert dúcokon állt. Az istálló sarkában hevenyészett ágy volt földbe vert lábakon, itt szokott aludni az, aki