Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

A KÁPTALAN U. 2. SZ. HÁZ MŰEMLÉKI VIZSGÁLATA 27 díszítő falfestészet történetének tisztázása szempontjából is. Mellőzve műtörténeti jelentőségének megfelelően részletes leírását e helyen csupán annak megjegyzésére szorítkozunk, 'hogy a falfestés és a vakolata egyes eseteikben közvetlenül, más esetekben közvetve, de többnyire egyértelműen meghatározta a homlokzat reneszánszkori ablaknyílásait, a különböző korú építésekből és elfalazásodból visszamaradt számos nyílásmaradvány, -részlet közül. E szerint az első emelet 2.—4. sz. helyiségeit egy' egy, az 5. sz.-t. pedig két nagyméretű kőkeresztes reneszánsz ablak világította meg egy időben, kőkereteik helyét a falazat számos esetben megőrizte, az utókor számára. E kőkeretek maradványait építették be tehát azokba a falakba, amelyek e reneszánsz ablaknyílásoknak helyén talált elfalazásokból kerültek elő. Ezek összegyűjtésével az ablakkeretek végülis biztonsággal rekonstruálhatóvá váltak, helyreállításuk és eredeti helyükre való visszahelyezésük a töredékek újrabeépítésével meg is történt. A reneszánsz-kori falfestés homlokzatunkon az 5. és 6. sz. helyiség közötti fal nyugati falsíkjától nagyjából az 1. és 2. sz. helyiség közös faláig terjedhetett. Kitöltötte azt a két szegmentzáródású falmélyedést is, amelyik az emeleti ablakok mellvéd-magasságában díszítették a homlokzatot.. E két faimélyedés egyike az 5. sz. helyiséget takaró homlokfal nyugati végében az épület akkori sarkának közelében vált láthatóvá az elfalazás mögül. Benne viszonylag épen fennmaradt Pieta-ábrázolás foglal helyet.

40 A másik falmélyedésnek csupán baloldala maradt fenn. A homlokfal ezen a helyen bontás-rombolás kétségtelen nyomait mutatta: a későbbi hozzátoldás e falmélyedés elbontott részletét már nem állította vissza. A megfigyelés révén egyben nyilvánvalóvá vált az is, hogy az épülethomlokzat a reneszánsz stíluskorszak idején az 1—2. sz. helyiség közös falának vonalán valamivel túlnyúlott, különben e falifülke, párdarabjámak megfelelő méretben, nem férbetett volna el a falom. Ott, ahol a reneszánsz-kori vakolat lepusztult a falról a törtkőből épült eredeti falnak utólagos téglafoltozásokkal varos húsa is előtűnt. De megszakadt az 5. és 6. .sz. helyiség csatlakozási vonaléiban annak bizonyságául, hogy épületünk a reneszánsz korban nyugat felé nem terjedt tovább, a 6. és 7. sz. helyiségeket magába foglaló épületrész ezidőben még nem létezett. Keleti sarka viszont nem került még elő. Bár a földszinten még elbontatlanul áll ma is az épület homlokzatára rárakott ama téglaköpenyfal, amelyet felület-ki egyengetés céljából későbbi időkben húztak eléje, s így nem lehetetlen, hogy annak elbontásával az épület sarolkelenek egy darabja napvilágot lát meg. De mindazonáltal mégsem valószínű, hogy valaha is- épen előkerüljön alóla, mert az emeleten jelentkező közel függőleges irányú falrepedés ékesen bizonyította, hogy e helyen a régi fal lepusztult s a mai sarokig- terjedő folytatása már későbbi toldaléképítkezés következménye. Ennek eredményeként születhetett meg tehát az 1. sz. eimeleti helyiség is. A reneszánsz vakolat azonban korábbi időkből való épületrészeket is takart egykor, mert a lepusztulások helyén befalazott gótikus ablakok keretkövei láttak napvilágot az újabbkori vakolatok alól. Nem szólva a 4. sz. helyiségnek fenntebb már említett gótikus ablakáról, a földszinti helyiségek boltozatának magasságában — tehát a két szint között — a 4. sz. helyiség ablakához hasonló ablakok sora húzódott végig a homlokzaton. Egy ilyen ablak épületünk bejáratától bemenet balra teljesen épen vészelte a századokat, a tőle jobbra- s balra sejthető egy-egy ablaknak viszont már nyoma veszett, A kapuzattól jobbra ugyancsak három ablak létezhetett. Ezek közül a középső ugyancsak épen maradt ránk. A tőle'balra esőinek viszont már csak baloldali bélletkövéből látszott valami, a szélső pedig a későbbi átépítések következtében nyomatlanul eltűnt. A földszinti ablakok könyöklőmagasságában ugyancsak ablaksor húzódott egykor. Az ablakok nagyjából a felső gótikus ablaksor tengelyében álltak, kisméretű, négyzetes .nyílásfelületüket téglafalazással keretezték és fa keresztosztással látták el. Közülük egy a homlokzat nyugati végében majd teljes épségben megmaradt, a következőknek csupán szélrajza alakult ki a kutatások folyamán, a többieknek viszont vagy nyomaveszett, vagy pedig maradványai még a lehántandó hoimlokzati köpenyfal mögött várnak feltárásukra. A két ablaksor és a bejárat együttese nemcsak épületünk egykori gótikus homlokzatára szolgál utalással, hanem arra is, hogy az épület maga eredetileg egészen más szintbeosztású volt, mint ma, vagy akár a reneszánsz homlokzatfestés elkészülte idején. 40 A homlokzatfestés bővebbi ismertetését ld. Sarkadyné Hárs É. idézett tanulmányában.