Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

26 ' CSEMEGI JÓZSEF A mennyezetek egyetlen vakolatrétege viszont* a legfiatalabb vakolattal volt egyidős és közvetlenül a csaposfá-gerendákra erősített nádazásra kerüít. Felületét több rétegű XIX. sz.-i díszítő festés borította be, nyomait mindegyik helyiségben többszörös meszelés és szobafestés takarta el, amelyek csak gondos lemosással voltak előhívhatók. Bár fenntartásuk nemcsak történeti értékük és viszonylagos esztétikai igényességük folytán, hanem a múzeumi kiállítások céljára átalakított épületbelső egységes megjelenése érdekében is kívánatos lett volna, elszomorító állapotuk, a felmerülő pénzügyi és technikai nehézségek és nem utolsó sorban a Zsolnay-kiállítás egyre inkább közelgő megnyitási • határnapja miatt megmentésükről kényszerűen el kellett tekinteni. Ennek tudható be az is, hogy az egymásra rakódó festékrétegek elválasztására, a romantilkus-ekletikus rneninyezetdísz alatt többlhelyütt megállapítható korábbi — klasszicista-biedermeier-stílusú — festés előhívására és megörökítéseié sem került sor. A szóbanforgó két vakolatréteg egymáshoz és a korábbi vakolathoz való viszonya érdekes fényt vet még a nyugati — barokk-kori — épületszárny udvari folyosójának relatív építési idejére is. Ugyanis a vakolatvizsgálatok során kiderült, hogy e folyosószakasz déli falsíkján, a 7. sz. helyiség loggia-részének ülőpadkája fölött egykor létesített ablaknyílás elfalazására is átterjedően, sajátos színezésű vakolatréteg húzódik. E vakolat eredetileg külső homlokzati vakolásként készült, mert a folyosó nyugati fala alá futott, következésképpen annak 'megépítésekor már létezett. Szürkészöld alapsziinezésére a sötétebb árnyalatot fröcsfcöléssel vitték rá s ezzel a „kender • magos" textúrával vibráló hatást biztosítottak'a homlokzatnak. E vakolatra már csak a legutolsó belső-vakolatréteg került: ez azoníban az egész folyosórészt kendőzte és északi falának vegyes falazatára egyben elsőként is került. A nyugati zárófal egy darabján csupán azért szakadt meg, mert e helyen egy később létesített ablak nyílt, amelyet utóbb befalaztak. Hasonlóképpen fröcsköléses festésmódot alkalmaztak e folyosórész keleti részében, a déli falsíkból kibontott köralaprajzú lépcsőtér-maradvány vakolatán. Itt a kékes-galambszürke alapszínre acélkék fröcskölés került s a lépcsőtér hengerfelületét kb. 2,50 m 'magasságban húzott világosszürke zárószalag szegte be.

38 A folyosórész keleti szakaszán érdemleges nyomok a régebbi vakolatféleségekből nem maradtak fenn, mert a falat az első XIX. sz.-i vakolatréteg felhordása előtt rendre megtisztították. Erre került- a második XIX. sz.-i vakolat is, amelynek összefüggő felületét csak a kisebbímérvíf XX. sz.-i átépítések falazatának vakolata szakította meg.™ A két XIX. sz.-i vakolatréteg a keleti folyosórész északi falsíkját is belepte. Ahol meg a 8. sz. folyosó a 9. sz.-val találkozott, négy toszkán falpillérfejezet egyszerű tagozatai is megbújtak a számtalan meszelés kérge alatt. A formák már a későbbi vakolatréteg idejéből vaiók. • Utcai homlokzat. A kutatások •— természetük szerint — nem szorítkoztak, nem szorítkozhattak csupán a Zsolnay-kiállítás megrendezésével kapcsolatos belső átalakítások területére, Ugyanis a feltárási munkálatok eddigi eredményei az épület utcai homlokzatának megváltoztatását is elkerülhetetlenné tették. Tanácsosnak látszott tehát a homlokzatnak oly mértékű feltárása, amely máris lehetővé tenné a tervezés számára az azonnal elvégzendő belső átalakítások és a későbbi időre maradó homlokzati* helyreállítás tervének egybehangolását. A homlokzati vizsgálat első nagy meglepetése az épület reneszánsz stílusú homlokzat-festésének feltárása volt. E falfestés * bár több helyen is igen nagy felületen teljesen elpusztult, mégis nagy jelentőségű, nemcsak épületünk, hanem a magyar 38 Az efölött készült kosárív-boltozás már a helyreállítás műve. 38 A folyosó keleti végében létesült WC-helyiségnek és előterének fala, a keleti folyosórészt megosztó üvegfal csatlakozása mentén megújított vakolat sávja és a nyugati folyosórészt a keletitől elválasztó üvegajtós fal — az utóbbiakat mind elbontották a kiállítással kapcsolatos helyreállításkor — tartozott e csoporthoz. Hasonló vakoilattípus jelentkezett még az 5. sz. helyiségben az északi fal középső falifülkéjének elfalazásán is.