Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

A KÁPTALAN U. 2. SZ. HÁZ MŰEMLÉKI VIZSGÁLATA 25 tak, anyagu&. szerkezetük és színezésük az előbbiektől alig különbözött.

34 s a bélletsíkon csak a falazott fülkepad magasságában jelentkező sarokhajlatuk mutatta, hogy elkészítésük idején az ajtó már használaton kívül volt. Mivel a gótikus épület reneszánszkori átalakítása folyamán a két helyiség között új átjáró létesült, így feltehető', hogy e gótikus ajtóra akkoriban 'már nem volt szükség. Nem lehetetlen tehát, hogy elfalazása és bélletének falifülkékkel való kihasználása ezidőkben történt meg. Sajnos azonban, hogy e feltevést, bármennyire is valószínűnek látszik, közvetlen bizonyítékok nem támogatják. A vakolatokon például nem találtuk semmi nyomát a törökkori sartapasztásnak. És vakolatai* megfelelőjét sem láttuk viszont egyetlen egy reneszánszkori ablakbélletben, ami döntő bizonyítékot szolgáltatott volna felfogásunk mellett. Igaz ugyan, hogy az ajtónyílás elfalazásából sem jött ki olyan lelet, amely feltevésünk ellenkezőjének bizonyságául szolgálna, így hát meg kell elégednünk azzal, hogy ez esetben csupán valószínű, korántsem bizonyított, de ugyanakkor meg sem cáfolható kormeghatározással szolgálhatunk. A barokk-kor és a XIX. század vakolatanyaga sem számban, sem szerkezetben nem mutatott nagyobb változatosságot. Az előbbi oka valószínűleg abban keresendő, hogy a régebbi vakolatokat a későbbi helyreállítások gondosan leverték, s ekkor rongálódtak meg, vagy pusztultak el a korábbi idők vakolatai is. Az utóbbié viszont az lehetett, hogy ebben az időben a vakolatokat egységesebb szemszerkezettel (rostálással, veremben oltott mésszel készítették elő s adalékanyagot pelyvát, töreket, lószőrt, stb.) sem igen kevertek hozzá, mint a múltban. Az ide tartozó vakolatok sorát a nyugati toldaléképítmény egykori emeleti helyiségének gazdag falfestésű vakolata nyitja meg. Maradványai a 6.

;

—7. sz. helyiség északi és déli falán a loggiarészek kivételével mindenütt (még a helyiségeket elválasztó fal által eltakart felületeken is) előkerültek és ékesen bizonyították, hogy e két helyiség közepén eredetileg egy-egy fal húzódott észak-déli- irányban, a legutóbb fennállott válaszfal pedig azidőben még nem létezett. A maradványok az egykori kétablakos helyiség gazdag festett_ díszéről tettek tanúságot, amelyről fogalmat az északi, elfalazott, illetve ajtóvá átalakított két ablak bélletének fenntartásra érdemesített falfestése ad ma is a múzeum látogatói számára.

35 Sajnos e falfestmény-maradványok sem kerültek épen elő' a későbbi vakolatköpeny alól. Ugyanis elvakoláisiuk — elfalazásuk előtt felületűiket vaslkapoeesal felborzolták a ráhordandó újabb vakolat tartósabbá tétele, megkötése érdekében. De ez volt egyben fennmaradásuknak titka is, különben éppúgy lehántásra kerültek volna, mint sok más elődjük az idők folyamán. A barokk-kori festést eltakaró XIX. századi vakolat jóformán az egész épület belsejében végig volt kísérhető. így hát inkább annak lerögzítése látszik célszerűnek, hogy az hol nem volt megtalálható. Létesítési ideje ezzel válik majd elkülöníthetŐvé a későbbiekben attól a legfiatalabb vakolatrétegtől, amely az épület belső falfelületeit ugyancsak kevés kivételtől elteikintve mindenütt beborította a helyreállítás megkezdése előtt. A barokk-kori falfestésre rátelepülő XIX. sz.-i vakolat tehát az 1. és 2. sz. helyiség közötti válaszfalon teljesen hiányzott, éppúgy, mint a 6.—7. sz. helyiség közös falán. Nem volt megtalálható sem a gótikus, sem a reneszánsz, sem a korabarokk építkezések idejéről való s utólag elfalazott ablakok béiletében.

36 Nem találtuk nyomát a 6. sz. helyiség északi falában utóbb létesített, s a helyreállítás előtt még használatban volt ajtónyílás béiletében, de nem kerül elő a 7. sz. helyiség nyugati falán a loggia pillérek közét kitöltő — eltüntető kifalazásokon és az északi falban feltárt ülőpadka fölötti ablak fülkéjének kitöltő falán sem.

37 Viszont ezek elbontásával, egyetlen vakolatrétegként, mindenütt napfényre került a loggia pilléren ken, az azok között lévő loggia nyílások és az ülőpadka fölötti ablaknyílás egy téglányi vastagságú befalazásán, szürkés és püspöklila alaptónusú gazdag díszítő festéssel borítva. 84 Lényegesebb különbség csak annyiban látszott közöttük, hogy a három réteg legalsóbbikába tetemes mennyiségű lószőrt kevertek, a középsőt számos festékréteg borította, a legfelsőnek anyaga pedig finom pelyvával volt felgazdagítva. 35 E falfestésnek nemcsak történeti, de művészi értékei is figyelemre méltók. Erre vonatkozóan ld. Sarkady É. idézett tanulmányát. 36 Ezeket természetesen a legutóbb készült vakolat sem borította, mert befalazásuk már jóval e vakolat felhordása előtt megtörtént. 37 E falrészeket csupán a legutóbbi vakolatréteg fedte le.