Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Dombay János: A Janus Pannonius Múzeum kialakulásáról

A JANUS PANNONIUS MÚZEUM' KIALAKULÁSÁRÓL 185 más helyen és esetben az egyéni becsvágy vagy a helyi szempontok. A külföldön elért kutatási eredmények már ekkor rávilágítottak a magyar föld földrajzi helyzetéből következő jelentőségére, közelebbről arra, hogy bizonyos tudományos kérdések tekintetében a magyar kutatás kulcshelyzetben van. A nemzetközi tudományos körök véleménye jó hatással volt a körülmények alakulására. Nemcsak a kutatók merítettek belőle bíztatást a további fokozott munkára, hanem a társadalom és a közigazgatási szervek is az ügy fokozottabb felkarolására. Itt-ott akadtak még tehetős magánosok is, akik anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával munkálkodtak közre a magyar régészettudomány felvirágoztatásán. Az ország számos városában, főleg a megyék székhelyem, a korábbi egyesületi és társulati gyűjteményekből megyei és városi múzeumok fejlődtek ki, amelyek szükségleteiről a megyék, illetőleg a városok gondoskodtak. Más gyűjtemények továbbra is egyesületi és társulati kezelésben maradtak, de ezek közül is számos részesült szerény megyei és városi támogatásban. A régiséggyűjtemények mellett, később, hasonló módon és körülmények között, néprajzi és helytörténeti gyűjtemények is keletkeztek. A néprajzi gyűjtőtevékenység főleg a népi élet ünnepi arculata felé fordult, előnyben részesítve a népművészet szemgyönyörködtető termékeit. A helytörténeti anyaggyűjtés főleg az illető helyhez fűződő nevezetes eseményekkel és személyekkel, továbbá a helyi kézművességgel kapcsolatos emlékekre szorítkozott. Helyenként, a helyi és személyi adottságoktól függően, természettudományi és népművészeti anyaggal is bővültek a gyűjtemények. A mai Janus Pannonius Múzeum is hosszantartó fokozatos fejlődés eredményeként jutott el mai szervezetéhez, alakjához és állapotához. Fejlődésében három korszakot lehet megkülönböztetni. Az első korszak a volt Városi Múzeum megalapításáig (1904) eltelt időt öleli fel. Erre az időre esik a régészeti kutatás és az anyaggyűjtés megindulása Baranya megye és Pécs város területén. Ennek eredményeként gyűlt egybe az 1904-ben megalapított Városi Múzeum törzsanyaga. Pécsett a mai várplébánia épületének 1780—1800 között történt felépítésével kapcsolatban került elő az egyik legkorábbi földben rejlő régészeti lelet: az első festett ókeresztény sírkamara. Ez a lelet alapozta meg a pécsi ókeresztény temető hírnevét és tette emlékezetessé a nagyjelentőségű lelet megmentőjének, Koller József kanonoknak a nevét.

1 Másik jelentős esemény volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pécsett 1845-ben megtartott vándorgyűlése. Ezen a vándorgyűlésen kaptak a résztvevők először leírást a megyéről, Haas Mihály tanártól, aki értekezést is tartott Baranya megye római, magyar és török régiségeiről.

2 Ugyanitt szólalt fel Wencel Gusztáv az archaeológia meghonosítása érdekében.

3 Ilyen előzmények után is csak mintegy 20 esztendő múlva akadt e vidéknek kutatója. Csak örülni lehet annak, hogy Horváth Antal ügyvéd személyében mégis olyan kutatója akadt Baranya megyének és Pécs városának, aki lelkesedésével és ügybuzgalmával pótolni tudta a késedelmet. Az archaeológia iránti érdeklődése már korán megmutatkozott. Nyolcadikos gimnazista korában Irma húga társaságában gyakran kirándult a Makárhegyre régiségeket gyűjteni. Az 1 Gosztonyi Gyula: A pécsi ókeresztény temető. Pécs, 1943. 8. o. 2 Haas Mihály: Baranya. Emlékirat. 'Pécs, 1845. A „Baranya nevezetesebb helyei" с fejezete élén ez a „magyar közmondás" áll: „Németnek Bécs, magyarnak Pécs." 8 Arch. Ért. X. (1890.), 427. o.