Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Horváth Adolf Olivér: Mecseki tölgyesek erdőtípusai

132 HORVÁTH A. OLIVÉR kapunál és a Tubes tető alatt Spiraea-cserjések is találhatók. Nagyjából a Dömörkapu—

Lapis műúttól délre található és újra felbukkan a Tubes gerincén, ahol azután átmegy pusztafüves lejtőkbe. Nyomokban kialakulóban van a Harsányi-hegyen (régi magyar nevén Szársomlyón) és a Havihegyen is. Fafajai a gyertyán és a szil kivételével azonosak a mészkedvelő tölgyesével (fanemeket lásd ott). A cserjék is azonosak, de bővülnek a következő fajokkal: Colutea, Cotinus, Prunus spinosa, mahalab. A cserszömörce a Mecseken aránylag kis mennyiségben nő. A térképezés folyamán néhány tövet találtunk a Jakab hegy kagylós mészkövön és werfeni mészkőből keletkezett-talaján. Közös karakterfajai a Budai Hegyekkel: Cotinus cogyria, Coronilla coronata, Mercurialis ovata, Serratula, radiata. Helyi karakterfajok: Artemisia alba, Inula spiraeifolia, Orchis simia, Tilia tomentosa. Ezek helyett a Mecsekkel szemben lokáliü, megkülönböztető karakterfajai a Budai Hegyek karsztbokorerdeinek a következő flóraelemek: Phlomis, Oryzopsis, Crépis nicaeensis, Inula oculus Christi, Prunus nana. A mecseki és a budai karsztbokorerdők flóraelemzése hasonló eredményre vezet. A fajok fele délkeleti elemekből tevődik össze, de a Mecsekben több a déli, mint a keleti elem a budai karsztbokorerdővel szemben, ahol a keletr"" elemek 21%j-os értékkel szerepelnek. (V. ö.: Zólyomi, 16.) Megegyező vonása mecseki karsztbokdrerdőnek és a budainak a vértesivel és a balatonival szemben, hogy ritkább a cserszömörce előfordulása. Az összes fás növénytársulások közül ez a legkisebb víz- és a legmagasabb hőigényű. Déli, délkeleti és keleti kitettségben fordul elő a Mecsekben és csatlakozik hozzá mindenütt kb. 400 m magasságban a mészkedvelő tölgyes. Erdőtípusai a Mecseken : Bromus erectus és Carex humilis. Szegélyeken : Geranium sanguineum, egyes helyeken Artemisia alba és Inula spiraeifolia. Külső megjelenésében inkább parkerdő jellege van. Ez jellemző képet ad a Pécs feletti erdőknek. 2. Mészkedvelő tölgyes típusok (Querceto-Lithospermetum mecsekense). Lombkorona szintjében uralkodik a molyhos tölgy. Ehhez járul elsősorban virágos- vagy mannakőris, mezei juhar és magyar- vagy ezüsthársfa. Megjelenik a kocsánytalan tölgy, cserfa (felvételen kívül) és gyertyán, valamint a mezei szilfa is. Cserje szintjében megtalálható: fagyai, galagonya, húsos som, jerikói lonc, ostorménfa, fekete gyűrű juhar, bibircses kecskerágó, vadrózsa, barkóca berkenye, fojtóska, veresgyűrű, som. Helyi karakterfajok a lombkorona szintben az ezüsthárs, a cserjeszintben a jerikói lonc. / A gyepszintben uralkodik a gyöngyper je (Melica uniflora). Lényegesen kevesebb a társulás névadó faja, az erdei gyöngyköles (Lihospermum purpureo coeruleum), mint a Bükkben vagy a Budai Hegyekben. Mészjelző fajok: Iris graminea,. Limodorum abortivum, Euphorbia polychroma, Dictamnus albus. Helyi mészjelző karakterfaj: Orchis simia. A Magyar Középhegységben élő mészkedvelő tölgyesek karakterfajaiból hiányzik a Mecseken: Carex halleriana, Oryzopsis virescens, Vicia sparsiflora. Flóraelemezésben azonban hasonló, képet kapunk. A kársztbokorerdőhöz képest csökken a délkeleti elemek száma. Viszonylag pedig növekszik az európai elem-