Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Horváth Adolf Olivér: Mecseki tölgyesek erdőtípusai

MECSEKI TÖLGYESEK ERDÖTÍPUSAI 133 csoport fajainak száma. A Mecseknek helyi, lokálisan jellemző erdőtípusa a Carex flaccás faciès, amely erdőtípust alkotó jelleggel rendelkezik a mészkedvelő és még inkább a cseres tölgyesben. Talaja meszes és pedig elsősorban triászkori kagylós mészkő, kisebb fokban és kisebb kiterjedésben a Zengőn és a Tenkesen júramészkő, Remeteréten túl pedig kágylósmészkő és kisebb kiterjedésben, de kocsánytalan tölgyből álló lombkorona szinttel táblás werfeni mészkőből keletkezett rendzina, vagy barna erdei talaj. Déli, meleg, mészköves, elég meredek lejtőjű helyeken nő. Helytelen erdőművelés következtében nálunk bokrosodik, sőt karsztosodhat is. Egy egész éven át végzett pH mérés eredménye: 6,7—7,6. A karsztbokorerdő szukcessziójának stádiuma. A talajréteg fokozatos növekedése folytán alakul ki. Nálunk nem klimax társulás, hanem kőzettani, kitettségi és makro-imikroklimatikus okokból megmaradt reliktum növénytársulás, amely a karsztbokorerdő után legtöbb délkeleti elemmel rendelkező, nagy hőigényű erdei fitocönózis. Legszebb és legkiterjedtebb állományai a pécsi Mecseken a város felett 400—600 m magasságban a Misina és Tubes gerince között találhatók. 3—5. Cseres tölgyes erdő típusai (Querceto-Potentilletum álbae mecsekenss). 3. Poa nemoralis — Festuca heter'ophylla — cseres tölgyes típus. Permi és rhaeti homokkövön, liász palán, mediterrán szárazföldi és édesvízi rétegekből keletkezett barna erdei talajon növő erdőtípus. Mészmentes talajon nő. Pécs felett közvetlenül Kisrét irányában és Pécsbánya felett a gesztenyések után rhaeti homokkövön könnyen elérhető és tanulmányozható. A pécsbányai és zengővárkonyi gesztenyések ehhez az erdőtípushoz állnak legközelebb, ebből keletkeztek a kísérő fanemek kiirtása után és parkerdővé váltak. Ezekben sok a réti elem. A kísérő fanemek kivágása jelenleg is észlelhető. Kocsánytalan és csertölgy uralkodik benne, de a csertölgy bőségesebb főleg a Keleti Mecsekben, de ez már valószínűleg az erdőművelés következménye. Van benne bőven mannakőris, gyertyán, mezei juhar, vadkörte és magyar vagy ezüsthárs is. Cserjeszintjében a fagyai, rózsa, galagonya, veresgyűrű som és kökény uralkodik. A Bükkben gyakori benne a Carex montana. A Mecsekben ez csak kivételesen és szálanként található. Nálunk inkább csak a szélein és irtásaiban nő bőségesebben a Vicia cassubica és csak helyenként irtásokban, nyiladékokban, a gesztenyés parkerdeiben és ritkábban magában az erdőben a Potentilla alba, melyet a mediterrán Potentilla micrantha helyettesít. (V. ö. Erdő, 1954. 103. 1.) Leginkább déli kitettségben nő, kivételesen található tetőn és keleti kitettségben is. A Magyar Középhegységben és Dunántúlon másutt növő Poa nemoralis típusú cseres tölgyes megkülönbözteti nálunk sok más fitocönózissal együtt a Helleborus odorus. PH értéke a talajnak Zabáknál, ahol a mellette lévő szántóföld is savanyú kémhatású: 6.10. A Jakabhegyen igen gyakran a Poa nemoralist a Festuca heterophylla helyettesíti, majdnem teljesen tiszta kocsánytalan tölgyből álló lombkoronaszint alatt permi homokkőből keletkezett talajon. Szárazabb, mészmentes talajon nő, akárcsak a Bakonyban. (Majer A., 11.)