Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Dombay János: A domolospusztai gót sírlelet

130 JÁNOS BOMBAY is találtak. A találás helyének és körülményeinek tisztázása után a leggondosabban átvizsgáltuk a sílógödör két oldalára kidobott fçldet s egy tömör karperecet, égy sárga aranyból készült polyader-csüngős, almandinberakásos fülbevalót találtunk. A körülményekből valószínű, hogy egyedülálló sírról van szó. Az előkerült leletek a következők: Fibula. Hossza: 18,7 cm. Anyaga: gyenge minőségű ezüst. Kettő került elő belőlc„ de az egyik eltörött állapotban. Technika: öntés, ezt követő aprólékos felületi megmunkálás, berakás és aranyozás. A fibula fejrészére öt állatfej van forrasztva, a fejet követi a nyakrész, majd a trapezoid alsó rész, melynek szélén kőberakás van, végül pedig az állatfejes láb. Ugyanilyen a hiányos fibula is, a láb felső részén lévő második rekeszpátnnál törték el. Csat. Hossza: 15,3 cm. Anyaga: gyenge minőségű ezüst. Technika: öntés, ^zt követő apróiékos felületi megdolgozás, berakás és aranyozás. A szíjborító ugyanolyan lap, mint a fibulák lába, csak arányai eltérők. A díszítése kisebb eltérésekkel megegyezik a fibulák lábán levőkkel. A szíjborító sima, kétágú, villás lemezzel kapcsolódik a csatkarikához, A szíjborító hátlapján ezüstlemez van. Az Öntött csatkarika elülső fele nyomott félköralakú, hátul egyenes záródású. A díszes ezüst csattövis háromoldalú hasábos testét háromszögletű lap zárja le. A kampós csőr erősen befelé görbül. Karperec. Tömör, nyitott, ezüst. Kettő ikerült elő belqle. Végei a kör felén túl, hirtelen befelé indulva egyenesen fordulnak szembe egymással. Végein sűrű, finom kannelirozás. Ugyanilyen a másik karperec is. Fülbevaló. Sárga aranyból, almandinberakásos polyiider csüngővel. A csüngő két szembenfekvő oldalán egy-egy kis, kerek lyuk van. Vékony aranylemezből préselt, középen kannelirozott. két végén csőalakúra megnyújtott hordőalakú gyöngy. A két fibula és a csat öntés útján készült, a darabok felületét, az öntés után, aprólékosan kidolgozták; rekeszes technikát, színes kőberakást és aranyozást alkalmaztak. . A domolospusztai és vele rokon leletek a magyarországi népvándorláskori emlékanyag egyik sajátságos csoportját alkotják. Fibuláink az Aberg által keleti gótnak tartott csoportba tartoznak. A többi lelet vizsgálata azt mutatja, hogy a bácsordasi lelet csatja áll legközelebb domolospusztai csatunkhoz, ezért az utóbbi és vele az egész domolospusztai leiét korát a 443. évet követő évekre tesszük. Mivel ebben az időben Pannóniában csak a keleti gótokról lehet szo, ezek pedig 471-ben elhagyták Pannóniát, a lelet sírbakerülésének idejét ennél későbbi időre nem tehetjük. A domolospusztai és a legújabban felszínre ikerült répcelaki lelettel Örvendetesen szaporodott a Pannónia V. századi történetével kapcsolatos tárgyi emlékek száma. E leletek támogatják a történeti források Pannónia keleti gót megszállására vonatkozó adatait. Ezek szerint az Amál-nemzetségből származó három keleti gót testvérkirály közül Walamer mint tulajdonképpeni gót király a Scarniunga és az Aqua nigra közti területet, mely később Thiudimernek jutott, bírta. Vidimer szállásterülete esetleg a Rába és a Bakony között keresendő, Thidimer pedig a Balaton körüii vidéket szállta meg. Később hatalmukba kerítették Szlavónia^.