Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Dénes Andrea, Papp Nóra, Babai Dániel, Czúcz Bálint & Molnár Zsolt: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján
44 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) 9. ábra. A viricselés (nyírvíz csapolása) máig fennmaradt, Erdélyben (Lövéte, 2012). Fotó: Papp N. Újvári 1957, Varga 1993). Magyarország erdős tájain cseres-tölgyes és gyertyánostölgyes erdők jellemzőek. A nyír általában csak ritka elegyfaj. Ahol volt nyírfa, ott kora tavasszal csapolták (9. ábra). Főképpen pásztorok, erdőben dolgozók, később pedig már csak gyerekek fogyasztották nedvét csemegeként, ill. ecetet és sört főztek vagy bort erjesztettek belőle (Ecsedi 1934). A Dráva menti ártéri tájon „hires szilfák” ként megnevezett (Kiss Z. 1994) fajt szintén gyakran csapolták a pásztorok. Ez a faj valószínűleg az ártéri erdők ma is gyakori szilfaja, a vénic szil (Ulmus laevis) volt. A csapolást baltával vagy fúróval végezték, nádat, bodzaágat vagy csalánszárat használtak a nedv kicsurgatásához, vagy kiszívásához. A forrásvízben szegény vidékeken a csapolt fák nedve volt a pásztorok egyetlen folyadékforrása. A csertölgy nedvét kora tavasztól a fagy beálltáig itták. A somogyi pásztorok bodzacsőből készült állandó csapokkal látták el a legjobb nedvet adó csertölgyeket. A csapot használat után légmentesen lezárták. A legjobb csapos fák nedve olyan volt, mint „a jó barna sör", habzott is. Az ilyen fákhoz akár 20 évig is visszajártak. A bodzacső-csap az évek során belenőtt a fa törzsébe. Csertölgyet a fagy okozta repedéseken lehetett megcsapolni, ha ügyesen végezték, sugárban ömlött a fa nedve (Takáts 1986, Paládi Kovács 2006). Bár törvény tiltotta, utoljára az 1960-as évekből van feljegyzés cserfák csapolásáról Magyarországon (Paládi Kovács 2006). A vadnövények gyűjtéséhez kapcsolódó szokások íratlan törvények, jogszokások is kapcsolódtak a növények gyűjtéséhez. Egy gazdag áfonyás vagy erdei szamócás terület, ill. egy vadgyümölcsfa előzetes megjelölésével, vagy a gyűjtés napján elsőként érkezve, bárki lefoglalhatta magának a begyűjtendő gyű-
