Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Dénes Andrea, Papp Nóra, Babai Dániel, Czúcz Bálint & Molnár Zsolt: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján
40 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) Gyümölcsök, száraz termések és magok felhasználása A vadgyümölcsök fogyasztása, feldolgozása általános Magyarországon, sok gyümölcs esetében máig fennmaradt gyakorlat. Nyersen fogyasztva, sütemények, gyümölcslevesek, kompótok készítéséhez, ill. az olcsóbb cukor megjelenése után (Kisbán 1997) gyümölcsléként, lekvárként konzerválva, vagy aszalva, minden tájon jellemző a szamóca, bodza, szeder, galagonya, áfonya, ribizli, rózsa fajok (Fragaria, Sambucus, Rubus, Crataegus, Vaccinium, Ribes, Rosa spp.) és a húsos som {Cornus mas) felhasználása. Általános volt, ma már nem jellemző a vadalma {Malus sylvestris) termésből almavíz (ázalék), almabor és ecet érlelése. Sok gyümölcsből főztek és főznek ma is pálinkát vagy pálinkába téve gyümölcsös, un. „ágyaspálinkát”. Pálinkához gyűjtötték általánosan a boróka {Juniperus communis) termését, ez ma már csak Erdélyben jellemző. Vadgyümölcsbort azokon a tájakon készítettek, ahol a szőlőtelepítés kevésbé volt jellemző. Gömörben, pl. szinte minden vadgyümölcsből készíttek bort. Ritkán fogyasztott gyümölcsök: Streptopus amplexifolius, Viburnum spp., Cornus sanguinea. Utóbbiból, a veresgyűrű somból két gömöri településen (Áj, Falucska) gyógylekvárt főztek. A száraz termések közül a ma is általánosan használtakon {Corylus avellana, Juglans regia, Castanea sativa) kívül, szinte minden tájon fogyasztották a bükk {Fagus 2. ábra. Szártalan bábakalács {Carlina acaulis) virágzat darabok az asztalon. (Magyarországon védett faj). A virágtányér belső részét eszik (Csinód, 2007). Fotó: Papp N.
