Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Papp Beáta: Néhány aktuális adat Pécs környékének érdekes, ritka moháiról - egy fontos mohavédelmi terület kijelölése
PAPP BEÁTA: NÉHÁNY AKTUÁLIS ADAT PÉCS KÖRNYÉKE MOHÁIRÓL 45 A Lepidozia reptans a hazai vörös listán a nem veszélyeztetett, de figyelmet érdemlő kategóriában van ( PAPP et al. in press). Jelenlegi ismert 5 lelőhelye a Mátrában, az Őrségben és a Soproni-hegységben található. Ez a faj korábban nem volt ritka hazánkban (ORBÁN VAJDA 1983). A fajt e lelőhelyről Boros Ádám is említi (BOROS 1952). A Leucobryum glaucum-t a hazai vörös listán a nem veszélyeztetett, de figyelmet érdemlő kategóriába helyeztük ( PAPP et al. in press), mert ez a faj az európai szintű természetvédelem számára sem közömbös, az EU élőhelyvédelmi irányelvek V. mellékletében szerepel. Egyébként nem túl ritka hazánkban, és általában a korábbról ismert lelőhelyein, ahogy az Éger-völgyben is (BOROS 1952), ma is előfordul. A Leucobryum juniperoideum a hazai vörös listán szintén a nem veszélyeztetett, de figyelmet érdemlő kategóriában van ( PAPP et al. in press). Jelenleg 10 populációja ismert. A Bükk-hegységi lelőhelyeiről és két dunántúli előfordulásáról (Soproni-hegység, Vasi hegyhát) PÉNZESNÉ KÓNYA (2003) tudósít. További adataink vannak az Uzsai erdőből, a Zemplénből, Somogy és Vas megyéből. Korábban csak az Uzsai erdőből volt ismert (BOROS 1968, ORBÁN - VAJDA 1983), de a herbáriumi revíziók és további terepkutatások bizonyára újabb adatokat szolgáltatnak majd a faj elterjedéséről. A Marsupella funckii leveles máj moha a hazai vörös listán a veszélyeztetett kategóriában szerepel ( PAPP et al. in press). Csak 3 jelenleg is létező populációja ismert; a Börzsönyből a Kopolya-kövekről és Nagyvasfazék-patak völgyéből, valamint a Zempléni Repka-völgyből. Korábban a leggyakoribb Marsupella fajunk volt savanyú talajon, andezit sziklákon (ORBÁN - VAJDA 1983). Az Éger-völgyi lelőhelye 1932-től ismert, ahol Visnya Aladár találta és Albert Latzel, osztrák mohász határozta meg. A bizonyító példányok a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében találhatók. A példányok a következők: Comit. Baranya. Magyarürög, Égervölgy, útszélen a Farkas-forrás-nál, 1932.07.18. leg. A. Visnya, det. A. Latzel, BP 37784/H; Comit. Baranya. Magyarürög, Égervölgy, útszélen, 1934.09.08. leg. A. Visnya, det. A. Latzel, BP 37785/H. Érdekes, hogy ezt a fajt később Boros Ádám és Vajda László nem gyűjtötte itt. A Scapania irrigua leveles májmohát a hazai vörös listán a sebezhető kategóriába helyeztük ( PAPP et al. in press). E fajnak egy-egy lelőhelye ismert a Mátrából (Disznókő), az Őrség és a Vend vidékről, a Soproni-hegységből, valamint két lelőhelyről a Zemplénből (Gillevári-erdő, Repka-völgy). A Scapania fajok előfordulásai nagyon megfogyatkoztak hazánkban, a S. irrigua az egyik, amelynek egyáltalán vannak jelenleg ismert populációi. Az Éger-völgyi tőzegmoha előfordulásról is van friss információnk. Először Simonkai Lajos említett a Pál-irtás aljából, Leucobryum-os helyről Sphagnum capillifolium (Ehrh.) Hedw.-et (BOROS 1926), majd Visnya Aladár is megtalálta a tőzegmoha párnát (LATZEL 1934, VISNYA 1939). Boros Ádám 1952-ben megerősítette a faj jelenlétét (BOROS 1952). 2004-ben Fodor Andrea már nyomát sem találta a mohának (FODOR 2004). Az Éger-tetőn azonban egy újabb tőzegmoha került elő egy kocsánytalan tölgyesben található kis tóból. Szurdoki Erzsébet Sphagnum fallax (H.Klinggr.) H.Klinggr.-nek határozta. Ez a gyep még 2004-ben is megvolt (FODOR 2004). Az Éger-völgyben korábban talált fajok közül is néhányról említést kell tennünk. Az EU élőhelyvédelmi irányelvek listáján és az európai vörös könyvben is szereplő
