Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Papp Beáta: Néhány aktuális adat Pécs környékének érdekes, ritka moháiról - egy fontos mohavédelmi terület kijelölése
46 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 (ECCB 1995), hazánkban is törvényesen védett fajnak, a zöld koboldmohának (Buxbaumia viridis (Moug. ex Lam. et DC.)) is volt egy adata innen. A példányok, amelyek a múzeumunkban találhatók a következők: Comit. Baranya. Cum. Leucobryum in valle Éger-völgy prope pag. Magyarürög, 1952.06.27. leg., det. L. Vajda, BP 25303; Comit. Baranya. In humosis silvaticis vallis Éger-völgy prope Magyarürög, 300 m, 1952.06.27. leg., det. A. Boros, BP 150746. A példányok azonban az ellenőrzés során a gyakoribb koboldmohának, a Buxbaumia aphylla Hedw.-nek bizonyultak. Ez a faj is ritka nálunk és csak néhány jelenlegi előfordulása ismert. Az Őrségben és Vend vidéken több előfordulása is van, ezen kívül azonban jelenleg csak a balaton-felvidéki Szent-György hegyen ismert egy nagyon kisméretű populációja. A hazai vörös listán a sebezhető kategóriában szerepel ( PAPP et al. in press). így e faj megtalálása fontos lenne az éger-völgyi lelőhelyen. Boros Ádám napló beírása (BOROS 1952) és Vajda László példányának felirata szerint vánkosmohával {Leucobryum) borított helyen találták. Az ilyen jellegű helyeket terepbejárásunk során mi is alaposan átkutattuk, de nem találtuk meg a fajt. A koboldmohák megjelenése azonban erősen függ az időjárástól. Az év nagy részében a moha előtelep formájában fordul elő a talajban, és csak akkor válik felismerhetővé, amikor spóratokot fejleszt. A körülbelül 1 cm-es toknyél nagy, féloldalra hajló lapított tokot tart. Valószínűleg csapadékos tavasz után több spóratok jelenik meg. Ilyenkor a faj könnyebben észrevehető. így mindenképp indokolt lenne a lelőhelyet többször esőzések után, tavasszal és ősszel is meglátogatni. Egy másik ritka, európai vörös könyves faj (ECCB 1995), a Taxiphyllum densifolium (Broth.) Reimers, a Farkas forrás alatti sziklákon élt a pataknál (BOROS 1952, 1953). Ez a patakszakasz a mostani bejárás során elég száraznak tűnt, így e faj számára már valószínűleg nem jelent megfelelő élőhelyet, de egy újabb keresés még hozhat pozitív eredményt. Ennek a fajnak csak néhány jelenleg is meglévő populációja van; az Aggteleki karszton árnyas mészkősziklákon, a Börzsönyben, a Mátrában és a Pilisben vulkanikus sziklákon, humid környezetben fordul elő (PAPP 2008b). A hazai vörös listán a sebezhető kategóriában van ( PAPP et al. in press). Számos korábban az Éger-völgyből a Farkas forrás környékéről, savanyú talajról gyűjtött, hazánkban már nagyon ritka, leveles májmohát azonban szintén nem sikerült megtalálni, ilyenek pl. Jungermannia hyalina Lyell, Lophozia bicrenata (Hoffm.) Dumort., Lophozia incisa (Schrad.) Dumort., Lophozia longiflora (Nees) Schiffn., Scapania nemorea (L.) Grolle (BOROS 1952). E fajok közül a Lophozia incisa a legritkább, és korábban is csak két börzsönyi és ez a lelőhelye volt ismert (ORBÁN - VAJDA 1983). Sajnos, e májmohának nincs is jelenleg igazoltan meglévő populációja hazánkban. A többiek is rendkívül ritkák; például a Jungermannia hyalina-nok és a Lophozia longiflora-nak csak egy-egy jelenlegi lelőhelye ismert. így ezen apró leveles májmoha fajok keresésére érdemes lenne még időt fordítani és újabb terepbejárásokat végezni. A korábbi adatok szerint a Jakab-hegyi kolostorrom falain és a forrásnál előfordult még egy európai vörös könyves faj a Rhynchostegium rotundifolium (Scop. ex Brid.) Schimp (BOROS 1959). Ezt a fajt sem találtuk meg a mostani vizsgálatok során. A kolostor környéke pedig elég száraznak tűnt, amely e faj túlélését kétségessé teszi. E szubmediterrán, szubatlantikus elterjedésű mohának jelenleg csak néhány adata van hazánkban a Balaton-felvidékről, Bükkből, Pilisből és Szigetközből többnyire árnyas mészkő vagy vulkanikus sziklákról, de időnként korhadt fán is megjelenik humid környezetben (PAPP 2008b).
