Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

G. Detky Rita: Pécs táj arculatának változásai a kezdetektől napjainkig - Konfliktusok és megoldási javaslatok

G. DETKY RITA: PÉCS TÁJ ARCULATÁNAK VÁLTOZÁSAI A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG 15 nagyobb mértékű beépítése is a Magaslati úton és környékén, ahol azonban már a táj és a domborzat adottságait az építkezéseknél nem vették figyelembe. Pécs arculata és nagyságrendje a 60-as évekre a lakótelepek építésével gyökeresen megváltozott. A jobbára falusi gyökerekkel rendelkező panellakók alig 1-2 év múlva visszavágytak a zöldbe, a természetbe, a szőlőbe. A tulajdoni korlátozás szerint azonban egy személy tulajdonában maximum 3000 m

2 (0,3 ha!) szőlőterület lehetett, így a magán szőlőtermesztés feltételeinek megszűnése, a zártkert, valamint a személyi tulajdonú föld fogalmának bevezetése együttesen a telkek aprózódását eredményezte. A városban több helyen, még a Tettye völgyében is magas házak épültek. Az 1970-80-as években, a belváros kivételével valamennyi városrészben, kisebb-nagyobb csoportokban, egyre csekélyebb zöldfelülettel bíró panelépületek létesültek. A paneles beépítés fölkúszott a Mecsekre is a Tettye-Bálics közötti autóút nyugati szakaszán, sőt megjelentek az első hegyoldalra épített teraszházak is. A nem megfelelő szabályozás már 1974-től lehetővé tette a völgyek beépítését. Az általános rendezési tervek készítői illetve a város vezetői, a lakosság nyomásának engedve, a 80-as években gyakorlatilag az egész volt szőlőhegyi területet belterületbe vonták, így törvényesen adtak lehetőséget a további építkezésekre. Ennek káros következményei hamar jelentkeztek, ezért a 35/1993. sz. önkormányzati rendelettel megpróbálták szigorítani az építés feltételeit, ám egy-két éven belül ezt is feloldották. 1980-tól a Tettye és a Kálvária feletti egykori szőlőterületek is beépítésre kerültek. Az érvényben lévő szabályozás következtében az erdőszegélyen többszintes villák épültek, a hegyoldalban egyre több terasz-sorház jelent meg. A tájképet meghatározó legszebb domboldalakra, dombélekre (Szkókó, Donátus, Makár, Nagydaindol stb.) óriási földmunkával egyedi - a környezettel semmilyen kapcsolatban nem álló - a tervező vagy az építtető egyéniségét megjelenítő villák épültek. A rendszerváltást követően a beépítés szinte fékevesztetten folytatódott. A Mecsekoldal önrontóan sűrű beépítése már nem csak látványában lett riasztó, de az általa okozott környezeti károk sem hallgathatók el. A város különböző, főként hegylábi részein a területet kizsaroló, álszent túlzással lakóparknak nevezett, parányi zöldfelülettel rendelkező, túlburkolt lakótelepek épültek. Ez a folyamat, ha a gazdasági válság következtében némileg lelassulva, de napjainkban is folytatódik. A táj használatból adódó konfliktusok Elöljáróban néhány szót kell ejteni a déli Mecsekoldalnak Pécs helyi klímáját meghatározó szerepéről. A település helyi klímája, a korábban már említett Vitruvius római építész által leírt, egészséges városok telepítésére vonatkozó követelményeknek megfelelt. Az egészséges emberi élet feltételei az ilyen helyeken a legkedvezőbbek. A hegy észak-északnyugatról - az uralkodó szélirány felől - védi a várost a hideg szelektől, és a déli valamint a nyugati napfény melegítő hatása szinte zavartalanul érvényesülhet. A nap beesési szöge kedvező - a plató enyhe lejtése miatt nem túl forró - helyi klímát biztosít, ugyanakkor, a város déli, mélyebb fekvésű területéből való enyhe kiemelkedésével a hosszanti völgyeken át történő friss levegővel való átöblítése lehetővé tették a jó átszellőzést. A kissé kiemelt „plató" helyzet, a későbbi város területét borító előbb természetes, később a kertek telepített növényta-