Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Pifkó Dániel: A Heuffel-zanót (Chamaecytisus heuffelii /Leguminosae/) magyarországi előfordulásának megerősítése

PIFKÓ DÁNIEL: A HEUFFEL-ZANÓT MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA 57 KITAIBEL 1805) a Bánátból (cf. CHRTEK és SKOCDOPOLOVÁ 1982). Ataxon morfológiai bélyegekben jelentősen nem különbözik a Ch. albus (Hacq.) Rothm.-től vagy a C. banaticus-tó\ (cf. PIFKÓ 2007). Degen (FEAH 2820) szerint a levél felszíne kopasz. O ezt orsovai példányok alapján állítja. A növény itteni populációiban a levél felszíne többé-kevésbé szőrös vagy lekopaszodó, így ez a bélyeg nem használható jól a Ch. albus-tói való elkülönítésre. Soó (1966) Degen Árpádra hivatkozva, ezt a csupasz levelű alakot, mint C. albus subsp. leucanthus (W. et K.) Soó nevezi meg. A C. leucanthus viszonya a C. banaticus-hoz és a Ch. albus-hoz vizsgálandó. A legtöbb munka, mint a Ch. albus szinonimája tárgyalja, így HEYWOOD és FRODIN (1968), DIKLIC (1972), KUZMANOV (1976), CRISTOFOLINI (1991) és OPREA (2005). 3. C. banaticus Griseb. et Schenk 1852: Bánátból került leírásra (GRISEBACH és SCHENK 1852) Oravicabánya (Oravita, Románia) és Orsova (Or§ova, Románia) mellől (cf. PIFKÓ 2005a). Populációiban a virág színe mindig sötétsárga, a csésze rásimuló szőrű, a termés rövid gyapjas szőrű. A levél felszíne gyengén szőrös vagy lekopaszodó. Lombja feltűnően élénkzöld. Önálló fajként tárgyalja HEYWOOD és FRODIN (1968), DIKLIC (1972), KUZMANOV (1976) és OPREA (2005). A C. austriacus subsp. heuffelii szinonimájaként CRISTOFOLINI (1991), PIFKÓ (2007) pedig mint a Ch. albus szinonimája. A Ch. albus-tói való elkülönítésére a virág színe nem megfelelő bélyeg, így a két taxon korrekt szétválasztása a jövőben vizsgálatot igényel. Példányait sok estben Ch. heuffelii-ként vagy Ch. austriacus-ként határozták meg, így lehet az, hogy KEVEY (1999) egy C. banaticus példányról készült fotót közöl, mint Ch. heuffelii. 4. C. leiotrichus Borbás 1884: Báziás (Bazia§, Románia), Izgár (Izgar, Románia), Versecz (Vrsac, Bpniau, Szerbia) és Grebenácz lelőhelyekkel szerepel a leírásban. Borbás Vince (1884) valójában a C. banaticus-1 írta le újból, mivel ő azt egy heverő szárú, nem zöld lombszínű Cytisus fajnak tekintette. A Borbás által C. banaticus-nak vélt taxon pontosan nem azonosítható, feltehetőleg a C. banaticus rendellenesen növő példányairól lehet szó. CRISTOFOLINI (1991) mint a C. albus szinonimája szerepelteti. 5. A Ch. tommasinii (Vis.) Rothm. és a Ch. albus agg. közötti átmeneti alakként fogható fel a C. tommasinii var. keraunius Maly, melynek kerekded levelei nagyobbak, mint a Ch. tommasinii-nek (északnyugat-balkáni faj), csészéje pedig rányomott szőrű. A két alakkör pontos elkülönítése vizsgálatot igényel. Megvitatás A Ch. heuffelii tulajdonságai alapján a Ch. austriacus és a Ch. albus között áll. A Vaskapuszorosban a C. banaticus közelében élő populációit, csak keskeny levele, illetve termésének rásimuló szőrzete különíti el a Ch. albus alakkörhöz tartozó C. banaticus-tói. Mecseki és delibláti populációi, a Ch. austriacus-szal nőnek együtt, itt a két faj elkülönítésére a zöldes levélszín és a rásimuló termésszőr alkalmas. Az említett helyek mindegyikén előfordulhatnak problémás példányok (átmeneti alakok), amelyek meghatározása nem egyértelmű. Ennek ellenére a szerző indokoltnak tartja a Ch. heuffelii-t faji rangon tárgyalni. A taxon bevonása sem a Ch. austriacus, sem a Ch. albus, sem a C. banaticus alá nem lenne szerencsés, mivel morfológiai alapon ezen taxonok között helyezkedik el, és primer hibrid jellege kizárható. Differenciális bélyegként a keskeny, élénkzöld színű levelét és a rásimuló szőrű termését kell kiemelni, mely bélyegek nem fordulnak elő együttesen más Chamaecytisus taxonnál.