Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Pifkó Dániel: A Heuffel-zanót (Chamaecytisus heuffelii /Leguminosae/) magyarországi előfordulásának megerősítése

58 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 A Duna völgyének alsó szakaszáról egymáshoz igen hasonló Chamaecytisus alakokat írtak le, nyugatról keletre haladva: C. heuffelii (Gajtas), C. danubialis (Lom), C. jankae (Razgrad), C. noeanus (Nikopol). Ezekről elmondható, hogy többé-kevésbé kis termetű, keskeny levelű, minden részükben többé-kevésbé rásimuló szőrű taxonok. Bár a Ch. heuffelii elkülönül a többitől zöldes lombszínével, egymáshoz viszonyított taxonómiai helyzetüket a jövőben tisztázni kell. A szerző vizsgálva a Ch. heuffelii-vel rokon Ch. albus és Ch. austriacus alakkört, arra a megállapításra jutott, hogy nem elfogadható a fajcsoportok csak virágszín alapján történő elkülönítése. Ebben az esetben a fehér és haványsárga virágú példányokat, mint Ch. albus kéne meghatároznunk, még az összes élénksárga virágú egyedet, mint Ch. austriacus (subsp. heuffelii vagy subsp. austriacus). A korábbi áttekintő munkák ezt a logikát követik (HEYWOOD és FRODIN 1968, CRISTOFOLINI 1991). Ezek alapján a Ch. albus populációiban növő sötétsárga virágú egyedeket is a Ch. austriacus alá kellene besorolnunk, holott nyilvánvaló, hogy a velük együtt növő fehér virágú egyedekkel egy fajba tartoznak, amit bizonyít, hogy más morfológiai bélyegekben egyébként megegyeznek. A jelen cikk szerzőjének javaslata alapján a két fajcsoport biztos elkülönítésénél, elsősorban a levél felszínének szőrözöttségét érdemes figyelembe venni, bár nagy segítségünkre lehet a határozáskor a virág fehér vagy halványsárga színe is, mivel a Ch. austriacus fajcsoporton belül a Kárpát-medencében csak sötétsárga virágú egyedek fordulnak elö. Ebben a régióban a Ch. rochelii - Ch. virescens csoportra jellemző még a sárga, halványsárga, fehér virágszín (a csontfehér csak a Bulgáriában bennszülött Ch. kovacevii (Velen.) Rothm. esetében), de ezen csoport taxonjainak hajtása elálló szőrű. Természetvédelmi értékelés A Heuffel-zanót balkáni elterjedésű évelő félcserje. Magyarországon egyedül Pécs környékén fordul elő, ezért számos kiadvány, cikk, könyv és tankönyv említi, mint a Pécs környékének jellegzetes, kiemelkedően értékes növényfaját. Pécsi lelőhelye feltehetőleg a faj legészakibb és legnyugatibb előfordulása. Különleges, unikális eleme a Mecsek flórájának, melynek megőrzése eredeti élőhelyén, a természetvédelem, a hazai és nemzetközi botanika számára egyaránt igen fontos. A faj további tudományos célú vizsgálatához (pl. genetikai vizsgálatához) a meglévő állomány fenntartása elengedhetetlen. Létét elsősorban Pécs város fejlődése veszélyezteti: beépítés, fokozódó turizmus, gyepek degradációja. A növény a 3/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelet alapján törvényes védelem alatt áll. A Király (2007) szerkesztésében megjelent Vörös Lista a CR (= kipusztulással veszélyeztetett) IUCN-kategóriába sorolja. Köszönetnyilvánítás: Köszönöm Csiky Jánosnak és Baráth Kornélnak, hogy számos Pécs környéki zanót populációt együtt kerestek fel velem, így a Heuffel-zanót havihegyi populációját is együtt azonosítottuk. Hálával tartozom minden kollégának, aki a felsorolt herbáriumokban és terepen segítette munkámat. Különösen Koller Gábornak, Marius Oldja-nak, Mesterházy Attilának, Németh Csabának, Pintér Balázsnak, Ranko Periének, akik bánáti útjaim során segítettek. Továbbá Lőkös Lászlónak és Barina Zoltánnak a kézirathoz fűzött tanácsaiért.