Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Wirth Tamás, Kovács Dániel, Dénes Andrea és Csiky János: Elszigetelődött diverzitási centrumok Pécsett I.: a Havi-hegy flórája száznyolcvan év tükrében

WIRTH-KOVÁCS-DÉNES-CSIKY: ELSZIGETELŐDÖTT DIVERZITÁSI CENTRUMOK PÉCSETT 73 Természetvédelmi vonatkozások A környezetüktől eredendően, az antropogén hatásoktól függetlenül elkülönülő, szigetszerű felszínek fajgazdagsága általában kiemelkedő (pl. a bükk-hegységi Bélkő, a mátra-hegységi Sár-hegy, a balaton-felvidéki Szent György-hegy, a villányi-hegységi Szársomlyó). Különösen igaz ez a környezetükből hirtelen, „sasbérc-szerüen" kiemelkedő domborulatokra, mint a fenti példák és a Havi-hegy esetében is. Mivel elszigeteltségük minimum évezredes léptékű (legtöbbször geológiai okokra vezethető vissza), sérülékenységük elsősorban nem a közvetlen környezetüktől való elszakadásukban rejlik (pl. közvetlen környezetük elpusztítása, beépítése), hanem a „sziget" méretének további csökken(t)ésében (pl. bányászat, beépítés, kirándulóhelyek kiépítése) (ILLYÉS és BÖLÖNI 2007, PÁSZTOR és OBORNYI 2007). Az így elpusztult termőhelyekre már nincs honnét visszatelepüljenek a diverzitási izolátumok regionálisan is ritka fajai, hiszen e növények a környéken vagy nagyon ritkák és csak a közelben lévő hasonló szigeten fordulnak elő (pl. a Havi-hegyen a Medicago monspeliaca, mely a Mecsekben igen ritka, de a Dömörkapunál is megvan), vagy a faj számára ma már leküzdhetetlen távolságban élnek (pl. Cotoneaster integerrimus, mely legközelebb csak a horvát és szerb hegyekben, valamint a Dunántúli-középhegységben található meg). Érdekes megfigyelés, hogy az évezredes történelemmel rendelkező európai városok jelentős hányada diverzitási centrumokra települt (KÜHN et al 2004). E városok flórájának gazdagsága messze kimagaslik az adott régióban tapasztalható átlagból. A növekvő, modern városok környékükhöz képest pozitív hőszigetek (SUKOPP 2002), ezért az újonnan betelepülő fajok többsége is délies elterjedésü, hőigényes faj (LANDOLT 2000). Az ilyen városokra jellemző diverzitási maximum azonban nem csak a történelem során a melegebb területekről behurcolt ó- és újjövevényeknek köszönhető, de az őshonos maradványnövényeknek és bennszülött fajoknak is (BORBÁS 1879). Ez a jelenség a Havi-hegy példáján Pécsett is megfigyelhető, hiszen a város edényes növényeinek minimum negyede megtalálható e piciny területen! Az őshonos fajok a havi-hegyi teljes fajkészletnek több mint 70%-át teszik ki (a maradék döntő többsége archaeophyton), s számos olyan növény is előkerült a szirtekről, mely a Mecsekben unikális, ritka (pl. Aster amellus, Cardaminopsis petraea, Chamaecytisus heuffelii, Cotoneaster integerrimus, Pulsatilla grandis,). A terület fajainak flóraelem spektrumát vizsgálva kitűnik (4.ábra), hogy a taxonok több, mint fele (52,7%) szélesebb elterjedtségű, kozmopolita, cirkumpoláris, eurázsiai vagy európai eredetű. A terület karakterét adó szubmediterrán (MED) jellegű fajok mennyisége jelentős értéket ér el (13%). A nyugati kapcsolatokra utaló atlantikus (ATL) taxonok mennyisége viszonylag alacsony, míg a Mecsekben elsősorban a hegység keleti felére jellemző kontinentális (CON) fajok aránya figyelemre méltóan magas (16,6%). Pannon (PAN) endemizmusból mindössze két fajt találtunk. Az északi és magashegységi (ÉM) csoportba tartozó taxonok mennyisége ugyan elenyésző (2%), de ide tartozik a Havi-hegy egyik legértékesebb növénye a dacikus Chamaecytisus heuffelii is. Az adventiv elemek magas aránya (10%) a terület bolygatottságára, beépítettségére utal.